~BTS YAOI~ 1. rész - A kezdet

      ~JungKook POV~
   
      Ahh!! Már megint egy fárasztó próba! Nem értem...délelőttre miért nem tehetik? Vissza akarok menni a dormba! Mondjuk már vége van...de attól még hulla vagyok!
      Halk szuszogásomból visszatérve a valóságba szétnéztem a helyszínen, és feltűnt hogy rajtam kívül senki sincs ott. Nehézkesen felálltam a terem sarkából, és a többiek után mentem. Egyszer-kétszer megbotlottam az útba eső küszöbökben. Már azt sem csodáltam volna ha nem hajolok le amikor beülök a kocsiba.
      Elindultunk. A motor zúgása számomra kiváló kezdet egy alvás előtti szunyára. A sötét autópálya és a kocsi kellemes illata még jobban elálmosított, így tehát kényelembe helyeztem magam leghátul, ahol csak V és én ültünk. Fogtam a melegítő nadrágomat és a fejem alá gyűrtem párna gyanánt. Lassan elszundítottam. Nem álmodtam konkrétan semmit, csak az a nagy feketeség, ami időkieséssel jár. Szóval a fél órás út számomra hat percnek tűnt. Csak azt nem értem, hogy ha V tudja, hogy utálom ha ébresztenek, akkor ő miért fogja be az orrom amikor alszok? Jó, lehet, hogy neki vicces, amikor nem kapok levegőt és egy nagy horkantással felébredek, de fel tudok én magamtól is kelni. Ismételten tehát az 'Ébresszük fel JungKookot' módszert alkalmazta, és én a szokásos 'Menj innen V!' legyintésemmel a mindennapos majdnem szemkiszúrást adtam neki.
      Amint kiszálltunk a kocsiból Suga sikítását hallottam meg először és sejtettem, hogy megint telibe a legnagyobb pocsolyába lépett.
      -Mi van már YoonGi? - lépett közel hozzá NamJoon.
      -Aaaaaahhj! Semmi! Csak...aaah! Új sport cipő!!
      -Megint beleléptél? - veregette meg vállát Jimin. - Én megmondtam, hogy ne ott szállj ki!
      -Jó jó! Na...induljatok! Ki akarom mosni, mielőtt beleszárad a mocsok!
      Suga utat törve magának kulcs nélkül akart bemenni a dormba.
      -NamJoon! - kiáltott vissza az ajtóból. - Egy kulcsot kérek! Köszi!
      -Tess! - hajította felé. Hát persze, hogy nem kapta el.
      -Legközelebb ne a szemembe! Kösz! - kapta ki pulóveréből a kulcsot, ami nyakánál becsúszott a ruhadarab alá, és besuhogott az ajtón.
      -Jin, mi a vacsi? - csapódott be az egyik székbe J-Hope.
      -Mi lenne ha nem lennék itt? Éhen halnátok? - kérdezett vissza a hűtőből az említett hyung.
      -Valószínűleg...
      -Akkor tessék. Egyél joghurtot. Itt egy kanál is.
      -Hm...kösz. Kibontod nekem?
      -Ez most komoly? - fogta meg a poharat, és a kanalat beleszúrva egy kört leírva felvágta a fóliát. - Tessék....de most aztán edd is meg! Nem örülnék, ha ezt a nagy megterhelést mind hiába csináltam meg volna érted! - nevetett, majd elővette a többi joghurtot is. Leült, és elkiáltotta magát.
      -Vacsoraaaa!
      -Ez mind? - ugrottam fel a konyha sarkából, telefonomat ott hagyva, és helyet foglaltam mellettük én is.
      -Hát látod...valaki túl lusta volt elmenni a boltba valami értelmesebbért. - fordult meg, és Suga hyungra mutatott, aki épp a híres neves vacsi érdekében tévedt közénk.
      -Ha? - nézett ránk, nem értve a dolgot. Eltette a telefonját, és ő is megbontotta a finomságot. - Öm...kanál nincs?
      -Jaa... - pattant föl a BangTan hercegnő, és lábát a konyhapultba beleütve magához vett hat kanalat. - Na fiúk! Látjátok mit meg nem teszek értetek? Még az instant lábujj törést is bevállalom!
      -Azért össze ne törd magad! - vette ki kezéből a kanalakat YoonGi.
      -Áááh! Eddig sem voltam annyira szerencsétlen. Erős vagyok ám! - mutatta 'izmait'.
      -Erős ám...de még mennyire...a rózsaszín zoknid mindent elárul! - kezdtem én is nevetni.
      -Hé! Kanál van nálam és nem félek használni! - csapott rá az ujjára és leült mellé.
      -Ömm...Suga...Mi van a cipőddel? - kérdezte mellettem HoSeok.
      -NamJoon elintézi nekem...állítólag ő is belelépett valamibe. - kezdett kanalazgatni.
      -Itt vagyoook! - esett be az ajtón V, nyakában Jiminnel, majd mögöttük bekullogott RapMon is.
      -Gyertek vacsizni! - húztam ki egy széket, hogy legyen hová ledobnia a lusta hyungot.
      -Hmm....mi a kaja? - nyalta meg ajkait, és szétnézett az asztalon. - Kitalálom....Joghurt? Nem...várjatok....joghurt joghurttal.
      -Igazából nincs annyi itthon, szóval csak egy pohárral ehetünk. - dobta meg kanállal Jin.
      -Kösz....nah! Zaba van! - bontotta ki a vacsorát.
      -Hjaaaj! JungKook! Szokj már le arról hogy kiszeded a gyümölcs darabokat belőle! - harapta le a fejemet Jimin - Olyan izé...legalább adnád nekem!
      -Még mindig jobb, mintha az orrában turkálna... - jelentette ki ezt az igaz tényt V.
      Nem szólt senki...csak ettük tovább a joghurtunkat. Meguntam már a nagy csendet, és mindent otthagyva az asztalon, elindultam a fürdő felé. Egy gyors tusolás, és a csábítóan puha ágyikóm! Szemeimet lehunyva mentem a szobám felé...valami erős vonzalom. Utasított, hogy 'Huppanj belém' . Nem kellett sok. Már azon vettem észre magam, hogy benne fekszek, betakarózva. Feküdtem, és hallottam a konyhából kiszűrődő nagy nevetéseket, és ugyan bántam, hogy nem vagyok velük, de az ágyam jobb társaság. Hm...de még mennyire! Oly kényelmesnek és puhának éreztem akkor, hogy még a kintről beszűrődő hangzavar sem tudott ébren tartani. Hamar elaludtam, de hamar is keltem. Arra ébredtem, hogy az ajtómnak valaki neki esett. Szerencsére hallottam utána Jimin nevetését, gondoltam, csak eltaknyolt, és nem lett semmi komolyabb baja. Kimentem, mert kíváncsi voltam.
       -És neked Jin? - hallottam Suga hangját.
       -Miről van szó? - toppantam be a konyhába, ahol még mindenki jókedvűen nevetgélt.
       -Öhmm...semmi...nem neked való! - legyintett NamJoon.
       -Ahj...olyan rossz, hogy mindig kihagytok...tudom, hogy miről beszélgettek. Egyszer valamelyikőtöknek úgy is el kell erről beszélgetnie velem. Avassatok be most! - tettem össze két tenyerem, és végig néztem mindannyiuk arcán. Azt hitték, hogy nem gondolom komolyan..pedig igenis komoly. Sosem akarnak velem +18-as dolgokról beszélni...pedig már kéne. Már betöltöttem! Meddig akarnak még várni?
       -Shjaaaaj! - kelt fel V - Ebben igazad van...és mi is sokat gondolkozunk hogyan tudassuk veled rendesen...csak épp az a gond, hogy kínos róla beszélni, de viszont pornó filmet meg nem akarunk veled megnézetni.
       -Deh...beszélni miért nem lehet? Én is pasiból vagyok! - néztem rájuk értetlen szemekkel és leültem az egyetlen üres székre.
       -Mert...mert egy másik férfival ilyen dolgokról te sem beszélnél szívesen, na de...most már menj aludni, jóccakát'! - csípte el mondata végét RapMon, majd sorra kezdte kilökdösni székükből a hyungokat. - Fél tíz van! - szelelt a fürdőszobába.
       Nem hagytak nyugodni a dolgok. Még ha azt mondták volna, hogy holnapután, amiből újból csak holnapután lesz, de legalább ezzel is mondtak volna egy időpontot. Most meg...csak a gondolataimmal vagyok egyedül a sötét konyhában. Lehet, hogy aludnom kéne már...

       Másnap egy fényes reggelre ébredtem. Néztem kifelé az ablakon, hogy erőt szerezzek a nap melegéből, de hiába. Megfordultam és V ült mellettem törökülésben. Az ágy szélén feküdtem és csak ennyi kellett, hogy leessek.
       -Cuki az alsód. - nevetett egy nagyot ahogy piros-fehér boxeremet meglátta.
       -Ne nevess, tudok ám a pandás kisgatyádról. - kussoltattam el - Mit keresel itt? És mióta üldögéltél mellettem? - kezdtem feltápászkodni.
       -Nem olyan régóta...és csak azért jöttem, hogy felébresszelek. Csak a szuszogásod...nem volt szívem...
       -Amikor szeretnék pihenni befogod az orrom, most meg leülsz mellém és hallgatod ahogy szuszogok? - fogtam be orrlyukait, ahogy a fényességbe meredt - Ugye milyen rossz? - mosolyogtam ahogy lebukfencezett a takarómat magával rántva.
       -Áúúhh! Ez fájt! - fogta meg nyakát - de visszakapod--
       -Reggeliiiiii! - nyitott be ordítva J-Hope.
       -Majd...majd kaja után. - fejezte be mondatát Tae. Indult kifelé. - Gyere te is Kookshi.
       -Alsógatyában?
       -Tessék, a melegítőd! - dobott meg a sarokban talált ruhadarabommal.
       Felkaptam magamra, és futottam is utánuk. Beérve a konyhába eszembe jutott a tegnap este. Hagytam inkább a dolgot.
       -Nah? Mi a reggeli? - dobtam magam jól megszokott székembe.
       -Hát.. - vakarta meg tarkóját SeokJin. - a joghurt elfogyott... szendvics?
       -Mindegy csak ehető legyen! - jött be Jimin is a hasát fogva.
       -Mi az? - lépett hozzá gondoskodó hyungunk a hűtőből kilépve. - Fáj?
       -Egész éjszaka morgott, és rohangáltam a vécére...hányingerem is volt..
       -Tessék...vaj, szalámi, kenyér..csinálj magadnak addig én szólok a többieknek. - rohant is ki az étkezőből SeokJin.
       -Hogy aludtál? - tette fel nekem a váratlan kérdést Jimin.
       -Nehezen...nem tudtam nagyon elaludni... - fogtam én is egy kést és egy kenyeret.
       -Hagyott nyugodni a gondolat? - vigyorgott rám, meglökve vállával enyémet.
       Bólintottam és megcsináltam csodálatosan sikerült reggelimet. Hátra dőltem és beleharaptam. Lassacskán visszaért Jin a többi hyunggal.
       -Ott a kés, a vaj, felvágott...kenyér a helyén..jó étvágyat! - mutatott szerte szét, amerre a hozzávalók voltak és megtámaszkodott a pulton.
       -Khe nje ese hung? - kérdezte teli szájjal V.
       -Nemrég ettem...de...ha megreggeliztetek el kell mennünk bevásárolni az ebédhez, eszünk, pihenünk és egy újab próba!
       Tényleg! Ki is ment a fejemből! A menedzser ismét megöl minket egy próbával. Te jó ég! Ez a nap is kész!
       -Nah! Indulj V! - hessegette szobájába Suga, aki valószínűleg SeokJinnel reggelizhetett. - Aki végzett öltözzön!
        Mindenki az elkészített szendvicsével együtt húzta el a csíkot a szobájába.

        Megvolt a bevásárlás, és a hülyéskedéssel átszőtt ebéd is. Nem is mi lennénk...
        Mindenki a próbán húzta fel magát, már nem csak én voltam azon a döntésen, hogy inkább itthon tölteném az időt. Csak, sajna közeleg egy díjátadó is...Inkább koncentráljak arra, hogy ne csesszem el!
       
         -Véééégre!!! - hallottam a sarokban V-t, ahogy a telefonjára nézett, hogy egy időpontot tudhasson.
         -Ááááááh!! Dorm gyere ide! - hunyta be szemeit Jimin.
         -Bárcsak! - sóhajtottam fel és surrantam is ki az ajtón. - Hogy lehet hogy túléltük?
         -De ez csak egy próba volt! - zökkentett ki megteremtett hangulatomból RapMon.
         -Mindegy! Csak érjünk már haza! - nyitottam is az autó ajtaját.
         Az utam ugyan olyan bénán telt, mint mindig. V megint szokásos rituáléját végezte. Ezek után csodálkozik ha hátra bukfencezik az ágyamról?
         -Ha kiszálltunk, megöllek! - súgtam fülébe.
         -Nyugi...még visszajár a reggel...!
         Hát igen....

         Vacsi után vártam a szobámban, hogy V visszaadja amivel 'tartozik'. De nem jött. Kezdtem örülni, de a kilincs megmozdult. Szerencsémre nem Tae jött be.
         -Zavarok? - hallottam Hope hangját.
         -Nem...mit akarsz ilyenkor? - kapcsoltam kis villanyt.
         -Öm...emlékszel még a tegnap estére? - ült le mellém.
         -Hogyne. Hogy nem beszéltek rólam olyanokról? Miért felejteném el? Tudod milyen rosszul esik, hogy még mindig gyerekként bántok velem? - túrtam el a hajam szemeim elől.
         -De...miért? Miért vagy olyan kíváncsi? Örülj neki, hogy gyerekként bánunk veled! - emelte fel lefelé tekintő fejemet.
         -De még mindig nem értem...miért is örüljek?
         -Mert....figyelj...nem szeretnéd, hogy gyerekként bánjunk veled? - simított végig tarkómon.
         -Hát...nem!
         -Akkor...kérésednek ezek után eleget fogunk tenni. Legalább is én most biztos. - állt fel és karomnál fogva engem is felállított. Közel jött, és megpuszilta ajkaim szélét. Egy pillanatra megremegtek lábaim, majd mikor ajkaim széléről elkezdett befelé haladni, egyre inkább egész testemben remegtem. - Nyugi. - alig hogy kimondta, tapadt számra. A félelem töltött el, és mint egy hülye gyerek, kihúzva magamat álltam Hope ajkai alatt. - Csak egy csók volt, ne remegj!
         -De... - érintettem meg a 'megsebzett' területet.
         -Te kérted, hogy ne kezeljünk gyerekként. Szerintem nem minden gyereket csókolnak meg este 9-kor egy sötét szobában. Na? Milyen volt?
         -Hát....j-jó..jó volt...de..
         -Nem erre számítottál. Mi? Nyugi, lesz ennél még az életben jobb is. - mosolygott, majd elhagyta a hálómat. Egy jó fél percig csak álltam a szoba közepén, és próbáltam felfogni, hogy az előbb Hope hyunggal csókolóztam.