~BTS YAOI~ 2. rész - Jenga

      ~JungKook POV~

      Teljesen összezavarodtam. Ez a csók...talán hülyeséget mondtam és nem vettem észre? Mindegy, eddig sem láttam bele hyungjaim fejébe, de most aztán végkép nem.
      A szobám melletti fa lombját, az éjszakai vihar neki-neki lökdöste az ablakomnak, és a gondolataim mellett ez volt a másik ok, ami miatt képtelen voltam aludni. Mindenesetre befeküdtem az ágyba, és egy párnát a fülemhez nyomva megpróbáltam legalább elszundítani. Sok-sok forgolódás után sikerült.
      Reggelre csillapodott a vihar. Mint minden egyes reggelen, a szép napsütést néztem. Hallgattam a madarak csicsergését, az utcán elhaladó emberek beszélgetését, de valami más volt. Nem csak azokat hallottam. Egy ember szuszogását is mögülem, aki V volt. Megismételné a tegnap reggelt? Vagy ez lenne a 'visszavágó '?
      -V! - dünnyögtem a párnámba - Tudom hogy te vagy!
      -Ahh! Megint ébren vagy? Ez így nem jó! - ült rá lábaimra - Ez akkor izgi, ha alszol!
      -Mi? Minek kéne izginek lenni? - keltem fel, hogy lelökdössem magamról.
      -Annak..hogy - tervét rosszul elsütve orrba csapott.
      -Hülye! - rántottam meg tarkójánál haját.
      -Héé! - csapott fejbe párnámmal, és nagy röhögésbe kezdett.
      -Min nevetsz? Van rajtam valami nevetséges? - néztem magamat, majd észbe kapva magamra húztam a paplant, hogy ne lássa alsó felemet eltakaró igen csak lányos színű boxeremet.
      -Szerinted? - rántotta el onnan kezemet - Honnan vannak ilyen alsóid?
      -Sehonnan... - húztam magam elé vissza kezeimet, amik a takarót szorongatták és elindultam nadrágot keresni.
      -Hát jó..nyugi, amúgy tudom, hogy csak azért van ilyen halvány lányos színük, mert a színes ruhákkal van mosva. - kelt fel az ágyból és odajött hozzám - Csak szeretek veled szekálódni.
      -Tudom, azt is tudom, hogy tudod. - na ezt jól megaszontam' ...
      -Nah, kapd fel a gatyád és gyere enni! - nem várt meg.
      A konyhába beérve mindenki szerte szét. Csak én hiányoztam az asztal mellől ahol még senki sem ült. Elvettem egy almát, de amint megláttam J-Hope tekintetét, hogy a gyümölcsöt nézi, visszatettem.
      -Öm..tessék!
      -Ha? - rázta meg fejét és rám nézett. - Jaah, edd meg nyugodtan. Csak...gondolkoztam. - mosolygott rám.
      -Hát hidd el, én is! - álltam fel, és megveregettem vállait. Csak legyek természetes! A többieknek nem muszáj tudni a csókról, vagyis..remélem nem tudnak.
      Reménykedve 'reggelimbe haraptam. Örültem, hogy csend van és csak Jin halk hangját hallom, ahogy magyaráz NamJoonnak.
      -Fiúk!! Mi ez az akármi a sarokban? - hátrált a konyha közepe felé Suga, és ezzel elrontotta reggeli kellemes felébredésemet.
      -Felvilágosítalak, az kérem szépen kiborult virágföld! Seprű és lapát a helyén! - mondta az elfoglalt SeokJin.
      -Persze ő még így is fel van világosítva! - vágtam be a durcit.
      -Kookieka Kookieka Kookieka! Nem tudnál várni? - harapta le a fejem Jimin, és szúrós tekintettel figyelt rám - Ne hajtogasd állandóan! Egy idő után idegesítő!  
      -Hagyd már lógni szegényt! Ha kíváncsi rá, és bosszant akkor menj és magyarázd el neki! - fordult meg joghurttal a kezében V!
      -Neked...Van...Joghurtod?? - közeledett hozzá merev testtartással RapMon - És nekünk meg nem szólsz?
      -Hagyj már! Ez az utsó. - húzta el magát a leader elől.
      -Akkor azt hiszem most az lesz a legjobb ha futsz! - dobbantott egyet, és V már valahol máshol gondolta befejezni reggelijét.
      -Én nem fogom neki elmagyarázni! - indult utána ChimChim - Inkább alszok a teraszon!
      -Ahhj! Ez olyan nehéz lenne nektek? - ragadt meg karomnál Jin és elkezdett befelé húzni a nappaliba.
      -Állj meg! - fogta meg szabad kezemet Hope - Nem kéne előtte nekünk beszélni? Hogy...hogy mit mondjunk?
      -Tudom én mit akarok mondani! Emlékezz vissza, téged is én világosítottalak fel mindenről.
      -Kérlek hyung! Ne erőszakoskodj! - szóltam rá SeokJinre.
      -B-Bocsánat.. - rántottam vissza - Nem akartam erőszakos lenni, csak bosszant, hogy senki nem képes rá...Nyugi, erről még ma este fogunk a hyungokkal beszélni!
      -De velem kéne! És megint egyedül hagynátok? - simítottam csuklómon amit Jin szorongatott.
      -Azt beszélnénk meg, hogy neked mint mondjunk!
      -Jó, de...addig csináljunk már mindannyian...így közösen valamit. Ma végre nincs próba!
      -Lehet nem mondasz hülyeséget! - jött vissza V, nemsokkal RapMon mögött, egy üres joghurtos pohárral.
      -Nézzünk meg egy filmet! - ajánlotta Suga.
      Egyhangú válasz volt, mindenkitől egyszerre hangzott el az igen szó. Indultunk tehát szobáink felé. Kicsit magányos hálómban eltötymörögtem a telefonomon és többször is átfutott rajtam a tegnap történt dolog. Nem tudtam el dönteni, mit is gondoljak. Egyáltalán ezek után minden ugyanúgy lesz? Vagy....vagy lehet, hogy nem ezen kéne törnöm a fejem, hanem menni és hyungjaimmal tölteni az időt? Kezdtem kiverni furcsa gondolataimat fejemből és elindultam.
      -V.. - kaptam el az ajtóm előtt elsétáló tagot - Kérdezhetnék valamit?
      -Mond!
      -Ahhm... - húztam beljebb a folyosóról - Mennyire ismered J-Hope hyungot?
      -Eléggé, miért kérded? - nézett rám unott tekintettel.
      -Csak..mert... - miért is kezdtem bele? Ügyes vagy JungKook! - Érdekel!
      -Hát, ismerem, de attól függ mit akarsz róla megtudni.
      -Csak annyit, hogy mennyire...hogy is mondjam? Mennyire olyan, hogy ha egyszer valamit csinált, azt megismétli? Mármint, most nem arra gondolok, amit minden nap, hanem, amit ritkán, vagy...amit még ő maga sem nagyon tudna épp ésszel elhinni.
      -Hidd el! Megismétli, hülyeségei mellett a nagyobb hülyeségeket ő sem szokta abba hagyni. Ha valami őrültségéről tudsz, valószínű megismétli. Ebben biztos vagyok!
      -Köszi, csak...csak ennyit akartam megtudni. - fogtam meg vállát, és elindultunk a nappaliba, ahol rajtunk kívül senki nem volt.
      -Hát ezek meg?
      -Fiúk!! - üvöltöttem el magam.
      -Mi van? - érintett meg Jin hangja hátam mögül, és egy igencsak lányos sikítás szökött ki belőlem.
      -Basszus! Ne osonj! - tettem szívemre kezem.
      -Nem osonok, csak halkan lépkedek. Na de gyertek már, rátok várunk! - karolt át másik oldalamról és szaladtunk is Jimin szobájába.
      -Egyeteeek! - dobált meg popcornnal Suga - Hol voltatok?
      -Itthon! - vágtam rá.
      -Ahhhh, hülye! - csapta hátra fejét egy nagy sóhaj kíséretében.
      -Üljetek már le! - legyingetett RapMon, majd benyomta a filmet.
      -Előtte! Tisztázzuk! - figyelt mindenki SeokJinre - Horror, popcorn van még ha elfogyna, és ha valaki elalszik, nem nyúlkálunk az orrába!
      Csak egy villanyoltás volt a válaszunk. Elfeküdtem a padlón és valahova a TV mellé néztem. Egy idő után kezdett kényelmetlenné válni, hogy a kemény parkettán töröm a hátsóm, és próbáltam egy viszonylag puhább felületre helyezkedni. Legközelebb hozzám csak Jimin szennyes ruhái voltak, és inkább választottam azt a megoldást, hogy felfekszek én is az ágyra.
      -Odébb mész? - susogtam az alvó YoonGinak.
      -Hope mellett még van hely! - intett csendre NamJoon.
      Bizonytalanul dőltem HoSeok mellé, de ő tök természetes volt. Néha-néha ránézegettem, ő is rám...leginkább akkor amikor nem bírta a jelenetet. Nem bírtam levenni szememet ajkairól. Belegondolva, hogy pár másodpercig is, de az enyémmel...
      Lassan a film is a végéhez közeledett, és minket is elnyomott a nyári meleg. RapMon horkolt, mint egy vadállat, Suga meg elvörösült fejjel hallgatta azt egy jó ideje. Nagy örömömre megjelentek a betűk a képernyőn és vidáman pattantam ki az ágyból.
      -Húú...hát...ez elég kemény volt! - csaptam össze két tenyerem.
      -Az! Amikor lefejezték a csajt, nekem visszaköszönt a joghurt! - tette a kezét hasára V.
      -Én tulajdonképpen már attól rosszul voltam, hogy az árnyékát láttam! - tápászkodott fel HoSeok.
      -Hát..azt hiszem most nem ajánlatos enni! - húzta fel a redőnyöket Jin, és indult kifelé. - Na most! Kivételesen van időnk, csináljatok amit akartok, csak nagy rumlit ne!
      -Úgy sem te takarítanád össze! Addig noszogatnál még ki nem hívnám a takarítókat!
      -Ahhhhj te fáradt! - csapta hátba V, és telefonján kapcsolt zenét. - Nah, én egyedül leszek! Ne keressetek!
      Felszívódott zenéjével együtt. Fülem tövét vakargatva közeledtem meghitt, üres szobám felé. Láttam világító telefonomat behajítva az ágy közepére. Valaki kereshetett. Magamra csaptam az ajtót és mobilom után nyúltam, de egy tompa hang megütöttem fülemet.
      -Áááááúh!
      -HoSeok? - felismertem szerencsétlenkedő hangját.
      -Bemehetek?
      -Gyere!
      -Kook! - lépett közel hozzám - tudom, hogy megérintett a tegnap este történt dolog, és szeretnék bocsánatot kérni. Tudom, nem így kéne a felnőttként kezelést értelmeznem...
      -Nincs semmi baj. Igazából nem is volt annyira rossz. - mosolyogtam rá és próbáltam olyat mondani amitől nem dobom magam hanyatt.
      -N-nem volt rossz? - lepődött meg válaszomon, és egy széles mosoly húzódott arcára.
      -Nem! Sőt...tetszett.
      Mosolygós szemivel nézte, ahogy félénken mosolygok, majd magához ölelt. Kicsit zavarban voltam, de a feszültségemet oldotta, hogy apró puszikat nyomott homlokomra.
      -HoSeok!
      -Igen?
      -Most...mi lesz? - mosolyodtam el.
      -Most az, - engedett ölelésén - hogy jengázunk! - nevetett és elővette a szekrényből rég nem használt játékomat.
      -Jó ötlet! De, hogyhogy kaptam puszikat, meg..
      -Hjaaj, elég idős vagy! Tudod te! És ha azt mondtad, hogy tetszett, akkor érted is!
      Elnevettem magam. Talán igaza van. De nem tudom. Van még időm gondolkozni. Na de most jengázzunk!