~BTS YAOI~ 10. rész - Bonyodalom

      ~Jin POV~

      Frissen felmosott, csúszós konyhapadló, halomnyi mosogatnivaló, rotyogó kaja. Egyedül hagytak a konyhában és kellemesen elfoglalták magukat. Én is szeretném magam elfoglalni, de ha itt hagyok mindent akkor senki nem folytatja ami el lett kezdve. Senki nem oly rendes...na de mindegy is. Mit is várok tőlük? Tae is hogy szegény Jiminhez vágta a felmosót. Azért lehetett volna benne egy szemernyi kedvesség! Meg a többiekben is.
      -Te szerencsétlen... - kezdtem magammal beszélgetni, mert kis híján leejtettem egy poharat - Fut a leves, de marha jó! - folytattam, ahogy térdem és a pult közt egyensúlyoztam az üvegpohárral - Na jól van, szarok rá ha leesik! - engedtem el és pont hogy lábfejemre esett - Shii! Auh! - lehajoltam érte, bedobtam a habok közé és mentem elzárni a gázt  -A rohadt! Nee! Á! Ez...auh! Forró! - kerestem konyharongyot, amiért sikeresen belenyúltam a kifutott levesbe, majd lekapcsoltam.
      -Segítsek? - battyogott be Nam fülesét füléből kivéve.
      -Ez kérdés? - nyomtam kezébe a szivacsot, jelezve, hogy nyugodtan mosogathat.
      -O-- óh...kösz! De várj! - rakta le az asztalra ajándékomat, kihúzta a fülesét telefonjából és bekapcsolt egy saját maga által készített lejátszási listát - Így tűrhetőbb lesz.
      -Mi lesz tűrhetőbb? - néztem rá.
      -A mosogatás!
      -Figyelj! Ez alap! Én zene nélkül is meg tudom csinálni! Tűrhető ez zene nélkül is!
      -Akkor kikapcsoljam? - nyúlt asztalon hagyott telefonja után.
      -Nem! Nem kell! Csak...
      -Csak felkaptad a vizet? - fogott neki az általam elkezdett mosogatásnak.
      -Hhhh..ja! - sóhajtottam és elfordítottam fejem. Halkan dudorászni kezdtem a dalt - ,,Én pedig azt akarom, hogy vegye át valaki az irányítást! De te ezt semmibe veszed és behunyod a szemeidet, te rossz--
      -Rossz, rossz fiú, olyan rossz vagy!'' - folytatta velem és összenéztünk. Ajkaimon tudatomon kívül préselődtek ki a szavak - Hülye! - fröcskölt le vízzel - Ne nézzél már! - kezdett nevetésbe, ahogy a forró víztől egy fejrázással magamhoz tértem.
      -Jól van na! - nevettem én is - Belemerültem a dalba!
      -Ennyire? - tette le a tányért és a szivacsot és megölelt - Jin, tudom! Ismerlek! Szerelmes vagy Jessica hangjába!
      -Aha... - dünnyögtem kisebb nevetések közt - Na húzz mosogatni! - vertem hátba majd elengedett.
      -Ahhm....nagyon undorító volt Jimin! - hunyta be szemeit, a plafon felé fordította arcát és elzárta a csapot.
      -Az, de te neked nem hányta le a kezed! - nyitottam a szekrényt és elővettem a tányérokat.
      -Lerókázott? Bhhl! - borzongott meg.
      -Ennyire nem bírod a látványát? - fordultam meg és mindennapos szokásomhoz híven, kitörtem a kis lábujjam - Auuuh!
      -Hallod a vécéről jövök, szerinted? - vett el tőlem mindent - Mielőtt még leejtenéd!
      -Hú! Akkor te is kapsz! - léptem vissza a tűzhelyhez.
      -Mit?
      -Teát! - fogtam egy csészét és öntöttem neki.
      -Hja, köszi! Ha elmostam ezt a poharat, bemegyünk?
      -Bemehetünk! - öntöttem egyúttal már magamnak is. Hébe-hóba elmosta amit még el kellett.
      -Menjünk! - iramodott kifelé csupa vizes kézzel és a szobák felé mutatott.
      -A teád! - szóltam utána.
      -Igen, tudom! - vett egy erőteljes fordulatot és visszrohant az asztalon hagyott innivalóért. Kis híján rámlöttyintette! Lelassított, lekortyolt a tetejéből, megvárt és továbbsétáltunk. Zene szólt. G-Dragon Crooked-je volt. Egyszerűen bömbölt YoonGi szobájából. Ugyan kijéből?
      -Egy perc! - szaladtam szobája felé, szólni neki, hogy halkítson - Kérlek vegyél le belőle-- - fordultam be, de sehol. Odarohantam az asztalhoz, letettem a teát, a hangszórókhoz siettem és kinyomtam azokat.
      -Kapcsold vissza! - üvöltött máshonnan.
      -Úgyse vagy itt! - indultam ki és ügyesen Namnak szaladtam. Ráborítottam a teát - Ó! B-Bocsi! Bocsi! Bocsi! Bocsi! Véletlen volt! - próbáltam valahogy letörölni.
      -Nincs semmi baj! - fogta meg pólóját nyakánál, elfordult, és a hangból ítélve próbálta kiszívni belőle.
      -Mondtam, hogy kapcsold vissza! - jött dühösen YoonGi.
      -És ha valaki nem akarja hallgatni? - szóltam utána.
      -Nem érdekel!
      -Mikor lettél ekkora pöcs? - förmedt rá NamJoon.
      -Nem lettem! Nem vagyok, sem leszek! Csak szétbassza már mindenki az agyam! - csapta magára az ajtót és ezzel Monra lökte a maradék italt.
      -Éhh! Bassz-- Fú! - idegekkel rohant szobájába. Egy két csattanás-koppanás. Már a folyosón volt, pohár és póló nélkül. Kezében lóbálva a ruhadarabot, besétált a fürdőbe. YoonGihoz hasonlóan, maga után 'zárta' az ajtót. Sóhajtottam. Halk, kis léptekkel elkezdtem battyogni szobám felé. Messziről lehetett Suga zenéjét hallani. A fejem majd szétrobbant az üvöltözéstől és a dorm ajtócsapásokkal való szétverésétől. Éhes is voltam, na meg a teám. YoonGinál hagytam. Bár, már rég kiönthette. Egy próbát megért, útközben beugrottam hozzá.
       -Menj ki, bárki vagy! - motyogta ágyán hasalva.
       -A teámért jöttem! - nyúltam az asztalhoz.
       -Hagyod! Kimész!
       -De tényleg, miről maradtunk le? Mikor lett belőled ekkora....nem is tudom mi? - fogtam meg a csészét.
       -Hagyj békén!
       -Kérdeztem valamit!
       -Én meg válaszoltam! - nyúlt egy díszpárnáért, felém fordult, féloldalasan megdobott vele. Eltalált és én is magamra borítottam!
       -Most meg mi bajod van? - akadtam ki és szőnyegére ráztam a löttyöt.
       -Semmi! - felállt és velem szembe fordult. Szemrángás szerűen egy pillanatra nadrágjára néztem.
       -Nem értelek...ezért? - fintorodtam el és gúnyosan nevettem - Köszi, majd kimoshatod a pólómat, majd ha...--
       -Na baszd meg most húzol kifelé! - mutatott az ajtóra és kilökött rajta. Vissza se néztem, mentem előre. Egy halk szipogást hallottam az egyik szoba felől. Kookie szobája volt az. Mi történt vele?
       -Hahó! - toltam le a kilincset és benéztem, de rájöttem, nem a leg ideillőbb köszönés volt.
       -Hagyj! - kapta fejéhez kezét Tae, aki a sarokban volt háttal mindennek, alsógatyában.
       -Te mit keresel itt? - néztem rá - És...ti meg? - majd a párra, akik maguk előtt tartották a takarót. Nem szóltam többet. A kellemetlen helyzet miatt képtelen voltam, meg nem is tudtam mit mondani. Megfordultam és kiindultam.
       -SeokJin várj! - kászálódott fel Taehyung és vállon rántott - Kérlek, mondd, hogy YoonGi nincs kint! - szipogott tovább.
       -Nincs.... - dobogott hevesen a szívem. Már értem. Fapofával lépkedtem és utánam Tae. Remegett. Egész testében - A szobájában durcáskodik, zárkózz be, holnapig ne gyere ki, csak ha fontos. Addig lenyugszik. - nyugtattam meg. Egy köszönömöt és egy ölelést kaptam.
       -Miért beszélsz rólam úgy mint egy vadállatról? - közeledett Suga.
       -Mert az vagy! - vágtuk rá ketten majdnem egyszerre. Egy kicsit megrántotta Taehyung a pólómat és szobájába iszkolt. Bekulcsolta. Magamra maradtam egy beteg hyunggal - Mit csináltál vele?
       -Semmit!
       -Mit csináltál vele? - emeltem meg hangom - Ne mond, hogy semmit, magától nem lesz ilyen! A te nevedet mondta, na mesélj!
       -Megcsókoltam...meg...meg tökön rúgtam..és...megharaptam...meg....nem tudom! - fordult el tőlem.
       -Mi az YoonGi, drogozol?
       -Nem!
       -Akkor? És mit keresett JungKookéknál? - a túloldal helyett újra engem figyelt. Azok a szemek elárultak mindent - Mit csináltál még? - léptem hozzá és karjainál fogva megrángattam.
       -Hagyj!
       -Nem hagylak! Mondd, mit csináltál? - sikerült szemeibe néznem. Könnyesek voltak - Miért sírsz? Könyörgöm, mondd már el!
       -Hhhhh, megjelent Jimin, és--
       -Mi köze van ehhez Jiminnek?
       -Hallgass végig! Megjelent és beszólt--
       -Mit? - támadtam le kérdéseimmel. Ha már ő is bőg, valami gond van. Muszáj volt.
       -Azt, hogy: Mi van, megerőszakolósdit játszotok? Vagy már nem is tudom, de ezt..ilyesmit! - törölte meg szemét.
       -De...miért kérdezte, mit csináltatok?
       -Taehyung a derekamra ült--
       -Miért?
       -Hagyj már mondani! Azért...elkezdtünk verekedni, és mielőtt megkérdezed miért, azért mert beszóltam neki, és....Jimin mondata elkezdett gondolkodtatni!
       -Gondolkodtatni? Az hogy megerőszakolod őt? - pofoztam volna meg, de csak fülét érte - Te nem vagy normális! Tűnj a szobádba! És ne te parancsolgass nekem! - fordultam meg - Normálisabbnak gondoltalak. Amúgy is...mit mondtál neki?
       -Hogy...JungKookra vár? Ott...az ajtaja előtt ült.
       -Kell is őt cukkolni! - elindultam és felszívódtam szobámban.

~BTS YAOI~ 9. rész - Hirtelen jött dolgok

      ~V POV~

      Mindenki csak röhögni tudott rajtam. Még én is röhögtem! Pedig aztán marhára fájt, de csak én lehetek ilyen béna!
      -Te szerencsétlen! - nyújtotta kezét Jin. Megfogtam és úgy ahogy, felkeltem. Magam után állítottam a széket és betoltam. Odamentem a még mindig fuldokló Jiminhez.
      -Élsz-e még? - hajoltam mellé.
      -Kkh..Verj-- Verj hátba! - köhögte könnyes szemmel. Látszott rajta, hogy tényleg visszajött a kóla, és még több is jönne. Eleget tettem kérésének, és elkezdtem hátba veregetni.
      -Forduljatok el! - utasította a többieket Jin, aki készített egy tálat.
      -Most komolyan ideokádsz? - könyökölt az asztalra Suga és befogta szemeit.
      -Tehet róla? - állt fel Monster és befogta YoonGi füleit, majd lehajtotta saját fejét, hogy ne lássa.
      -Taehyung, ha püfölöd a hátát azzal nem segítesz! - akasztotta ujját Kookie a pólómba és elhúzott Jimin mellől.
      -Fúúúúúúj! Áááh! - tette szemei elé kezét, fintorral HoSeok.
      -Azt a kurva! - tettem szám elé kezem. Meg is kaptam a csúnya szóért a nyakasomat Jintől.
      -De legalább a tálba! Aaahj! - hajtotta az asztalra fejét JungKook.
      -Jó..! Húzzatok a szobátokba! - nézett az asztalra SeokJin majd vissza Jiminre.
      -Hányáson keresztül? - akadt ki Suga ordítva.
      -Csönd már! Mi hallunk! - csitítgatta Nam.
      -Igen, hányáson keresztül! - folytatta. Még mindig tartotta a tálat.
      -Pfú, a rohadt! - fogta be orrát HoSeok és indult szobája felé. Felpattant Kooksii is és ment utána. Átlépték a padlón heverő mindenséget és felszívódtak.
      -Most ettünk, asszem nekem is hánynom kell! - nagy léptekkel, merev tekintettel indult ki a helyiségből NamJoon.
      -Te majd a vécébe légyszíves!
      -Há' de bakker! - tette fülére kezét YoonGi.
      -Már nem okádik. - sétáltam oda hozzá, majd a hűtőhöz - Van itthon joghurt?
      -Te ezután képes lennél enni? - akadt ki ismét.
      -Miért ne?
      -Hát te beteg vagy! - állt fel és indult kifelé - Foooohj!
      -Tessék, szalvéta. - adta oda SeokJin Jiminnek - Suga te felmosót hozz, és mosd is fel--
      -Ééén? - mutatott magára, egy olyan 'lesheted' tekintettel.
      -Te!
      -Hozom én! - mentem ki. Felkaptam a felmosót és a vödröt és bevittem YoonGinak -Nesze! - nyomtam kezébe és rohantam kifelé, de a cucc szélébe lépve egy rohadt nagyot estem...megint.
      -Pffh! Balfasz! - kinevetett rendesen.
      -Kapd be!
      -Szopd ki!
      -Baszd meg m---
      -Na de fiúk! - fordult velünk szembe a két Ji.
      -Magamat nem tudom megbaszni! - hajolt mellém és gúnyosan mosolygott. Laza léptekkel elhagyta a konyhát.
      Felkeltem óvatosan, hogy bele ne nyúljak a szmutyiba. Hülye fejjel néztek mind a ketten. Jin megunta és megengedte a csapból a vizet. Nekikezdett a mosogatásnak.
      -Há' baszd meg! Te hánytad ki! - fogtam meg a falnak támasztott felmosót és sápadt hyungunknak adtam. Most sikerült az elrohanás és nem nyaltam el. Egy rohadj meg-et hallottam mögülem.
      A folyosón sétába váltottam. YoonGi ordíttatta szobájában a Fantastic baby-t és hűen magamhoz, elkezdtem táncolni a folyosón. Később vettem észre, hogy először át kéne öltözni, mert beleestem Jimin aznapi ebédjébe. Besurrantam a szobámba, lekaptam magamról a piszkos ruhákat és kezembe vettem azokat. Egy szál alsóban léptem ki a szobák elé és iszkoltam a fürdő felé. Hát természetesen a villany ég, foglalt.
      -Minden rendben odabent? - kérdeztem.
      -M-Megvagyok.... - válaszolt Nam. Hű, tényleg nem bírja, ha más sugárban hányik előtte.
      Mit is tehettem volna, visszaindultam várakozni. Útban hálóm felé, egy éles 'Aaaaaaaaaahh' hang csapta meg a fülem. JungKook szobája felől jött. Nem igazán tudtam, hogy belessek-e, vagy várjak mosakodásra várva. Cuccaimat beraktam az ajtóm elé és mentem Kookshii szobája felé. Tudtam, hogy nem helyes, csak érdekelt mi történik vele. Igen, nagyon elmebeteg vagyok!
      Odamentem a kulcslyukhoz, de képtelen voltam belesni rajta. Eleinte..abban az előző 10 másodpercben...még semmilyen érzés nem volt bennem, de ahogy egyre több kéjes és hangos nyögést hallottam, kezdett a szívem összeszorulni. Én is szeretem, mégsem kaphatom meg! Neki dőltem háttal az ajtó melletti falnak, majd tenyerembe hajtottam fejem. Eszembe sem volt, hogy be is mehettem volna a szobámba...
      -Mi van? - jelent meg előttem Suga - Vársz JungKookra? - felálltam és nekiestem. Vállát erősen a falhoz vágtam és sípcsonton rúgtam. Tudom gyerekes, de csak attól féltem, hogy HoSeok is meghallotta és ezt csak azért kapta. Tanuljon belőle! De nem tanult. Nem úgy fogta fel, ahogy kellett volna. Helyette jól tökön rúgott. Ha ő így, akkor én úgy! Egyik karját hátratekertem, majd a hátára ugrottam. Fájhatott neki rendesen, mert hasonló hangot adott ki, mint nemrég JungKook. De annyira biztos nem fájhatott, mert megragadta karomat és próbált maga elé dobni. De csak próbált. Sarkammal combjába rúgtam, majd ő a karomba harapott. Mi tényleg pár szó miatt gyilkoljuk meg egymást...a folyosón?
      Sikerült aztán maga elé dobni, de átkaroltam lábát és eltaknyolt. Lefogtam csuklóit és derekára ültem.
      -Taehyung, te megerőszakolósdit játszol? - kérdezte kicsit ledöbbenten Jimin, teával kezében.
      -Nem! - néztem rá és YoonGira.
      -Jó..csak mert kicsit para, hogy ugyanez megy az ajtó túl oldalán is! - biccentette fejét Kookie szobája felé.
      -M-Mi? Te...te ezt honnan tudod? - nyomtam még erőteljesebben Suga csuklóit.
      -Azt hiszed süket vagyok? Na meg...HoSeok nekem megírta, hogy szeretkeztek a hotelben. - vakarta meg tarkóját.
      -Oohhohoh! - virult széles mosoly YoonGi arcára. Tekintetét váltogatta; vagy engem, vagy ChimChimet nézte - Eh-Ezek az infók!..? - kezdett nevetni. Én még mindig csak ott tartottam, hogy ez a nagyszájú törpe tud róluk. A fiúk szobájából egy nagy nyögés hallattszott JungKook felől és egy cshsiiiii! Hope felől.
      -Látjátok? - kortyolt teájába, majd elindult a szobája felé.
      -Hányás után te iszol? Forrót? Nem félsz, hogy elokádod megint magad? - szóltam utána.
      -Ott a vécé!
      -De most épp Nam rókázik!
      -Majd..együtt hányunk!
      -Délutáni program?
      -Naná! - csattant az ajtó.
      -Megerőszakolósdi? - nézett mosolyogva szemembe a még mindig alattam lévő hyung.
      -Hülye! - engedtem volna el csuklóit, ha ő nem nyúl kezeim után.
      -Mondja az, aki alsógatyában teper le egy másik srácot? - fordult a felállás és ő fogta le csuklóimat.
      -Az nem hülye, hanem-- - tényleg Tae! Buzizd le magad!
      -Az homi! - hajolt jobb fülemhez és cimpámba harapott.
      -Hé-hé! Yoo-- Hagyjá' már! Ne a folyosón!
      -Ne a folyosón? - nézett újra szemembe és ismét elvigyorodott - Oké!
      -Há' de..hát de máshol se! - rántott magával karomnál fogva.
      -Nem minden a folyosón lesz! - karolt át vállamnál. Próbáltam kezeimmel távol tartani magamtól csípőjét. Testével simult, arcával közeledett.
      -Hagyj már te homokos, buzi, langyos, alpári-- - ajkai hozzáértek enyémhez. Nem érdekelt attól még ugyanúgy szidtam őt, még ha csak hangos hümmögések is hallatszódtak. Amíg ő nyomódott hozzám, én oldalát ütögettem, hogy szálljon már le rólam - köcsög, homó! - folytattam tovább, amint elengedte számat.
      -Így mennyivel jobb?
      -Nem tudom, csak engedj el!
      -Hülye leszek!
      -Már az vagy! - jött az ötlet és visszakapta a középsőn rúgást. Odakapott és volt időm, hogy meneküljek. A lehető legközelebb lévő helyre rohantam, de...ez volt a legnagyobb hiba. Mindkettejük tekintete egyszerre irányult rám. A lélegzetem elállt, a szám tátva maradt. Felváltva az ajtót, és őket néztem. Ha kimegyek, 99%-ban Suga megdug, de nem maradhatok, HoSeokék szeretkezése...az...az rájuk tartozik!

~BTS YAOI~ 8. rész - Versengés

      ~V POV~

      Na szóval. Akkor megint gajra vágtam egy kirándulást. Habár, ha belegondolok, nem csak én vagyok ludas! JungKookék is ugyanolyan hibásak. Végül is..én csak próbáltam velük lenni. Na meg persze az a csók... Megelőzött HoSeok. Vajon, ha én hamarabb cselekedtem volna, akkor velem is már a második nap lefekszik JungKook? Ennyire megváltozott volna? Egy kis, aranyos, rakás szerencsétlenség volt, akit szívből szerettem! Most meg...hagyjuk. Haza kell érnem, mielőtt utolérnek.
      Magam mögött hagyva jóval őket és gondolataimat, beértem a hotelbe. Haladtam a szoba felé, mintha annyira ismerném a járást, pedig csak mentem egyenesen előre. Bevágtam pulóverem a sarokba és az ágyra vetettem magam. Mielőtt bárki bármit is mond, normálisan befeküdtem, hogy majd nekik is legyen hely, ha hazaérnek. A párnát képembe nyomva, levegőt alig kapva próbáltam elaludni, de ugyan miért nem ment? Az ágyneműbe fojtani könnyeimet hadműveletem megdőlt. Nem ment az elalvás, amikor szerettem volna. Csak amikor azon veszem észre magam, hogy betakargatva, lekapcsolt lámpával ébredek, kicsit meglepő tud lenni. Kifolyt nyálamat lazán a takaróba töröltem és felültem. Itthon vannak. Egymás karjában fekszenek. Most mi van? Ilyen könnyen békülnek, vagy Kookienak sikerült kitalálnia valamit?
      Rossz volt látni, hogy akit én szeretek az más karjában alszik. Legszívesebben helyet cseréltem volna HoSeokkal, de nem tehetem. Ha ők így akarják. Meg JungKook még fiatal. Még ő sem tudja mit akar a kicsi szíve. Majd rájön később. De addig is próbálom visszafogni magam és nem hülyeséget csinálni.

      Reggel, mikor keltem, még mindig ugyanúgy feküdtek. Fél kilenc körül lehetett. Kimentem reggelit csinálni. Benyomtam a laptopot és írtam Jinnek. Válaszolt és egy hosszú beszélgetésbe bonyolódtunk. Elmesélt töviről-hegyire mindent, mi történ a dormban. Hosszú regényeket írt, amiket már nem nagyon esett jól egymás után olvasgatni, de legalább azzal is az idő telt. Egyedül csak neki számoltam be arról, hogy szerelmes lettem JungKookba, mert tudtam, hogy ő nem ítél el. Sőt, elejétől fogva támogatott. Azóta sem szekálódik, nagyon megértő és ezért öröm vele beszélgetni. Habár nem említettem a múlt délután történteket, de akkor is, úgy éreztem, hogy megvolt minden. Lassan köszönt is el. Valamilyen Buli a nappaliban programot szervezett Jimin. Látogatói a bulinak, maga Park Ji Min. Na meg akiket odaerőszakol! Jó, hogy nem voltam ott!
       -Mennyi az idő? - kérdezte halkan és kómásan az ágyból Kookie.
       -9 - válaszoltam laptopomat lezárva.
       -Figyelj Tae! Sajnálom! - kelt ki az ágyból.
       -Én sajnálom! Egy barom vagyok! - léptem közel hozzá és átöleltem.
       -Nem vagy barom, csak én hülye! - szorított vállamnál.
       -Csináltam nektek reggelit, de csak mert volt időm! - elengedtem, majd elmosolyodtam.
       -Köszi! - engedett el ő is és az asztalhoz sétált. HoSeok még mindig az ágyban ücsörgött. Se nem mosolygott, se nem szomorkodott. Vagyis fapofát vágott. Felkelt, és ő is enni ment. Egymással szemben ültek.

       ~A MARADÉK PÁR NAP ELTELTÉVEL~

       Utolsó napunk volt Incheonban. Ezt a napot, vagyis hát fél napot mindhárman pakolászással töltöttük. Félve, hogy valamit otthagyunk, még vagy ötször átnéztük a szekrényt és ezzel aztán tényleg nem maradt időnk, csak hogy kiérjünk a vasútállomásra. Hosszú és számomra unalmas út várt ránk.
 
       Iszonyat boldog voltam, hogy végre visszaértünk Szöulba! Nincs messze az állomás a dormtól, szóval elég hamar hazaértünk. Reménykedtem, hogy valaki vár ránk az ajtóban, de mit is vártam! Majd leszakadtam két táska miatt, de azért még ajtót is nyissak!
       -Megjötteeeeeem! - kiabáltam szét a folyosón, miután foggal ajtót nyitottam.
       -Hát te? - sétált mosolyogva SeokJin.
       -Hát én? - nyomtam kezébe a táskákat.
       -Többiek?
       -Hát ők... - léptek is be a dormba. Kézen fogva egymást meg minden. Látom nem nagyon fogja őket zavarni, ha valamit sejtenek a többiek. Jin rájuk nézett és kicsit sem feltűnően elnevette magát, majd mikor rám, hirtelen elkomolyodott.
       -Nem röhög, együtt érez! - mondta még mindig komoly fejjel. Ja hát ha arcra komoly, belül szakad a röhögéstől. Ezt már nagyon tudom - Menjetek kipakolni, aztán egyetek! - adta vissza táskáimat és ismét nevetni kezdett.
       -Kapd be! - mutattam ujjamat vigyor kíséretében, majd elindultam a szobám felé. Fog az anyám most pakolni! Éhen halok! - Mit eszünk?
       -Mit kérsz? - kérdezett vissza Nam.
       -Mi van itthon?
       -Mit ennél?
       -Mit ehetek?
       -Mit adsz érte?
       -Egy marha nagy böfögést? - vágtam értelmes fejet ezután az értelmes párbeszédünk után.
       -Ott a hűtő! - merült el telefonjában és a narancslé szívószállal való szürcsölgetésében.
       -Yes!
       -Neeh! - nézett rám Jimin.
       -Dee!
       -Nem azt énekelted véletlenül egyik dalunkban, hogy te udvarias vagy?
       -Ez udvariasság kérdése? Amúgy is, vannak itt lányok?
       -Igen! - nézett háta mögé.
       -Héé! - dobta meg őt szivaccsal Jin.
       -Ezt elbuktátok! - vettem magamhoz egy poharat, a kólát, egy kenyeret a tálcáról amire tettem pár szalámit - Ez egy királyi ebéd lesz, egy királyi befejezéssel! - dőltem volna hanyatt a székben, ha nem fából lenne. Na ezért nem kell megszokni a hoteleket... Mindenki vigyorogva evett. Még Jimin is. Nem is az, hogy undorodik, hanem nem képes felfogni, hogy én nagyobbat tudok mint ő!
      -Eljött az idő Tae! - veregetett hátba Suga. Megettem utolsó falatomat és kezembe vettem a poharat. YoonGi masszírozni kezdte vállamat.
      -Verseny közted és Jimin közt? - tette fel a kérdést Mon.
      Válaszként fölállt és szembe nézett velem. HoSeok ugyanazt tette, mint Suga. Felkészítette Jimint; odatolt egy pohár kólát és szépen megitatta vele.
      -Na kezdd csak Tae! - szólt rám JungKook. Kicsit hátrébb toltam fejem és nagyra nyitottam számat. A kóla megtette hatását, elég szépen szólt, de a szalámi utóízétől hányni tudtam volna. Jimin is kicsit meghátrált majd művészien nekikezdett. Lehet, hogy a kezdés szép volt, de hirtelen abba maradt.
      -A kóla! - hadarta el, majd szájához emelte kezét. Nagy köhögésbe kezdett.
      -Jól van már! Hát ne hányd el magad! - veregette meg hátát Jin - Nem akarok takarítani!
      -Köcsög! - tette torkához kezét és tovább folytatta krahácsolását.
      -Na jó! Amíg Jimin fuldoklik, addig kijelentem, hogy V, nyertél! - mondta műsorvezetősdit játszva NamJoon.
      Büszkén ültem vissza a székbe és megint a hotelben megszokott kényelem járt a fejemben, ezért gyönyörűen eltaknyoltam a székkel.
      -Aaaah, bakker! - fogtam meg térdem, amit erősen bevertem az asztalba.
      -Jól vagy? - sétált oda hozzám hat ember közül egy, Jin. Na szóval ilyen fontos vagyok?

~BTS YAOI~ 7. rész - Szétszórt gondolatok

      ~JungKook POV~

      Kavargott bennem mindenféle érzés. Tudtam, hogy nem helyes, amit tettem, de..olykor még én magam sem tudom, mit miért teszek. Utána persze mindig megbánom. Csak, ezek után hogy fogok HoSeokra nézni? Ezen kell agyalnom, akármennyire is próbálok koncentrálni arra, mit motyog Taehyung.
       Keze eggyé vált farzsebemmel, orcája pedig vállammal. Körmömet piszkálgattam és próbáltam néha-néha viszonylag normál fejjel ránézni. De nem ment. Az a Bakker, már én sem tudom mit csináljak tekintetem iszonyat röhejes. Egy nyomorult mondatot próbáltam magamból kiszedetni. Ha a szerencsétlenség fájna én már rég szörnyethaltam volna! Azt nem értem, máskor tök magabiztos vagyok, csak mikor már a Jóisten is a fejét fogja...azt érezteti velem. Visszatértem tehát gondolataim örvényébe. Bal kezemet nem túl erősen, de hirtelen vállára emeltem. Felém nézett, majd én is felé. Szemeztünk. Lassú, halk léptekkel haladtunk. Egyszer csak megállt. Másik keze is zsebembe került, majd kis puszit nyomott számra. Ez már tényleg nem kellett volna. Összekeverte összegyűjtött érzelmeimet és gondolataimat! Nem látta rajtam, hogy nem kell? Sajnos minden tovább romlott, ugyanis a pusziból csók lett. Már mindegy...szétszóródott gondolataimat messze vitte a szél.
      -JungKook? Mi a..? - halk ledöbbenés a háttérben. Egy ismerős hang. Nem hogy elvesztettem a gondolataimat, még magyarázkodjak is. De mit? Tae nem engedte el ajkaimat. Nekem meg nem volt kedvem. Ha ennyire nem érdekli, neki csak vannak még érvei - Jung...Kook...miért? - halkult el még jobban és rohanást hallottam, egyre messzebbről. Na jó, lehet őt tényleg nem érdekli, de engem igen. Leszakadtam szájáról és Hope után rohantam. Egy felől jöhetett, egy kis egysávos, zsákutcába haladtunk. Hamar utol tudtam érni. Vagyis látószögembe került. De mikor már ténylegesen utolértem, egy agyon graffitizett falnak dőlve ült, térdeibe hajtva arcát.
      -HoSeok! -karoltam volna át, de lerázott.
      -Hagyj békén! - szó szerint ellökött magától. Visszamentem és próbáltam felét felhajtani, hogy szemébe tudjak nézni. Ő maga emelte meg fejét, ahogy hideg ujjam állához  ért. Csupa könny volt arca...miattam! Legszívesebben elrohantam volna szégyenemben! Úgy néztem rá, mintha még sosem láttam volna - Csak beszélgettek, mi? - gúnyosan nevetett - És én azt hittem majd a jövőben is megbízhatok benned! - állt fel és indult a főút felé. Ökrök hogy bőgetik a motrokat! Nem értettem miket mondott. Ment saját feje után. Mikor feleszméltem, hogy épp a főút felé megy, összeszedtem magam. Baszki! Nem hallja?
       -HoSeok! - ordítottam utána és fénysebességgel kezdtem el futni felé - A motrok! Vigyázz!

       ~V POV~
 
      Szorult helyzet. Kínok és belső fájdalmak újbóli előtörése. Mondd Taehyung, miért vagy ekkora seggfej? Miért kell tönkretenni a legjobb barátodat? Elég lett volna a kérésből egy is, de nem. Egy szerencsétlen kis...ah! Hülye vagy Taehyung!
      Tettek tönkre percről percre a kínzó gondolatok. Ahogy JungKook megvetően néz rám; hogy le se szar; hogy nem leszünk többé barátok...! Percek óta odavan, sőt..már lehet az egy negyedórája is. El kéne indulni haza. Úgy is arra mentek, csak...mondjuk nem biztos hogy látni szeretnének. Egy kis időt még várok. Noh, meg egy telefon! Nagyon zsír vagy Jin! Most kell hívni!
      -Halóh? - sóhajtottam bele.
      -Szia! - szólt bele igencsak jókedvűen.
      -Mi az? - kérdeztem egykedvűen.
      -Hogy-hogy mi? Hallani akartuk a hangodat!
      -Akartuk?
      -Itt vannak a többiek is.
      -Oh, király!
      -Nah, mi jó dolgok történnek felétek?
      -Jónak is kéne?
      -Mit csesztél el már megint?
      -Höh, kösz! Amúgy semmit, csak kurvára elfáradtam. - fogtam fejem. Hazudok hyungomnak, csúnyán beszélek, buzulok. Mi lett belőlem?
      -Akarsz egyáltalán beszélgetni?
      -Nem! - fogalmaztam tömören és tapintatosan.
      -Akkor szia. Majd beszélünk ha hívtok. Oké? 
      -Oké. - letettem.
      Elindultam kifelé, valamerre a város felé. Hosszú, mégis kis utcácska, mely nagyon visszhangos. A főútról érkező motor bőgése is tisztán hallható volt. Ó hogy ütne el az egyik! De túl messze vagyok! Sétáltam öntudatlanul, és bőgést hallottam, de nem csak a gépekét. Emberi. A sarkon. JungKook!
       -De, miért csókolóztatok? - tette fel szipogva a kérdést HoSeok, karjai közt tartva Kookot. Talán...nincs akkora összetörés, mint gondoltam. Szegény Kookie csak szipogott Hope vállain. Megértem...ilyenkor senki nem tudna semmit elmondani, felidézni. Pláne ilyet.
       -Én kértem! Én csókoltam meg! - sétáltam oda hozzájuk nesztelenül, csupán csak beszédemből lehetett tudni, hogy én is ott vagyok. Hope elengedte Kookiet, odajött hozzám és ököllel jól pofán vágott. Láttam az aszfaltra csöppenni véremet. Megérdemeltem. Jogosan kaptam. Zsepit tettem orromhoz, majd egy alig hallható sajnálomot mondtam. Elindultam vissza a hotelbe. Útközben elgondolkodtam, nem-e kéne fölszállnom az egyik metróra és hazamenni. De bírnom kell. Kell gerincnek is lenni bennem. Beszélnem kell velük. Csak...hadd csillapodjanak még egy kicsit a dolgok.

   
   

~BTS YAOI~ 6. rész - Időtöltés

       ~JungKook POV~

      Egész úton csak vigyorgott, mint a tejbetök. Tényleg van valami gond... Talán rossz kávét ivott? Inkább nem is tippelek. De...azért jó lenne megtudni.
      -Baszki! - tette szájához kezét HoSeok - Ki akarjuk várni ezt a sort?
      -Ha ilyen korán felkeltem miatta? - vágta rá V.
      -Valószínű... - hajtottam le fejem - Miért megyünk inkább fagyizni? Majd később visszajövünk!
      -Lehet igazad van Süti. - karolt át oldalról - Van nálam valamennyi pénz - nyúl zsebébe - Vagy nincs... Taehyung hozta a gatyámat...
      -Jó, na! Visszaadom. Akkor délben? Talán rövidebb lesz a sor... - álltunk is ki az irgalmatlan hosszú sorból.
      Hamar visszaértünk a hotel melletti fagyizóhoz. Méghozzá olasz főzött fagylaltok! Nem is drágák! Nincs is nagy sor!
      -V adj pénzt! - pattantam elé tenyeremet kitartva. Belenyúlt zsebébe és előhúzott belőle valamennyi wont. Hm...biztos benne van Hopie-é is - Kösz! - és rohantam is. Vettem magamnak két gombócot. Olcsó és nagyon finom! - HoSeok, te nem veszel?
      -De, de add oda a maradék money-t! - nyúlt zsebembe és nem csak hogy kivette a pénzt, de sikeresen ki is fordította.
      Taehyung az egyik kis asztalnál üldögélt, telefonjára meredve. Nem igazán nézett máshova, csak rám és HoSeokra. Odamentem hozzá, mert már aggasztott az odafigyelése, meg minden.
      -Tae...lehet egy kérdésem? - nyaltam fagyimba.
      -Mondd! - zárta le a mobilt. Kisujjával belekanalazott a fagylaltba és egy cuppantás kíséretében ribisen lenyalta róla.
      -Mostanában....tök érdekesen viselkedsz... Miért?
      -Mert - sóhajtott egyet - furcsa, hogy ti, amikor ebben a három napban láttalak titeket...csókolóztatok. Kedveskedni akartam, hogy szakíts rám időt...nem voltunk már napok óta együtt. Próbáltam természetes lenni, de ezek szerint nem voltam az.
      -S-Sajnálom... Csinálunk majd a csúszda után valamit? - kérdeztem a fagyit közelebb tolva hozzá.
      -Örülnék neki! - nyalt bele.
      -Mi van? Mi van? Mi van? - jött oda Hope fagylalttal.
      -Mi lenne? - törölte le száját.
      -Nem tudom... - nyalta le a fagyi tetejéről a mázat - Miről beszélgettetek?
      -Semmi különösről. - szóltam én is és eszegettem tovább a finomságot.
      Egy-két szóváltással befejeztük a nyammogást. Visszanéztünk a csúszda felé és lényegesen rövidebb volt a sor. Beálltunk tehát a végére. Hamarabb, mint gondoltuk, eljutottunk a pénztárhoz, ahol a maradék pénzből ki is jött három jegy. Lepakoltunk és én már rohantam is a nagy, kék csúszda felé. Fedett volt és kanyaros. Ez kell nekem! Szaladtam a lépcső felé, szorosan utánam Taehyung is. Megvártam őt és HoSeokot. Egyszerre csúsztunk le. Volt egy picit kellemetlen pillanat, amikor V elkezdett balra dőlni, lába belém volt akasztva és majdnem megfordultunk. Hopie közben a vállamat fogta hátulról, hadd forogjon ő is. Váratlanul lett vége a kanyargó csúszdának, de valami eszméletlen király volt! Igaz, hogy érkezéskor a fél medencét benyeltem, de akkor is! Mentem még 'párszor'. 
      Király volt, de egy idő után unalmas is. De leginkább csak a víz benyelése volt az. Meg teljesen átáztam. Szóval pakolásztunk, sütkéreztünk egy rövidet szárítkozás gyanánt a napon és indultunk vissza a hotelba. Felértünk és mint mindig, csak lehánytuk a sarokba a táskákat és indultunk is dolgunkra. HoSeok a mosdóba, Taehyung a hűtőbe, én az ágyba. Hajam hülye szaga és a párnák kellemes illata nem volt a legjobb kombináció. De sebaj, ha J-Hope végzett megyek én is. Egy picit vártam és már mehettem is helyére. Gyors zuhany hajmosással spékelve. Máris könnyebnek érzem magam.
      -Nah? Akkor megyünk valamerre sétálni? - lépett közel hozzám Tae.
      -Mentek sétálni? - nézett ránk Hope.
      -Csak egy kis idő együtt. - szóltam én is.
      -Sétafikálunk csak a városban. - szedte össze magát - Akkor? Indulhatunk?
      -Persze!
      -Sziasztok! - köszönt picit búsan Hope.
      -Szia! - hangzott el tőlünk.
      Kisétáltunk. Először a város központja felé vettük az irányt, majd az áruházak felé. Nem mentünk be, csak kirakatot nézegettünk és közben mindenről beszélgettünk. Elkeveredtünk egy kis mellékutcába, ahol kb. csak mi voltunk.
      -Kookie, kérdezhetek valamit? - fordult velem szembe.
      -Persze, mondd!
      -Milyen egy pasival csókolózni?
      -Hát, jó...vagy hogy érted?
      -Öhm....hát úgy, hogy nem érzel semmi olyat, hogy ezt nem kéne, mert ő is...na érted!
      -Nem. Miért? Kéne? - nevettem el magam.
      -Nem tudom... Deh...kérhetek valamit? - emelte kezét vállamra.
      -Aha.
      -Ejts bűnbe! Most! - hajolt közel, s suttogta fülembe.
      -Ahogy kéred! - susogtam vissza, majd jobb kezem tarkójára került. Közel húztam magamhoz, fejemet elfordítva lágyan ajkaira tapadtam. Bal kezemet hideg karján végig húztam. Nyelve át akart férkőzni számba, engedtem. Mozdulatlanul álltunk egy kis utcácskában egymás ajkán lógva. Elengedtem. - Még! - kérlelt. Gyorsabb volt, így ő csókolt meg engem. - Kook...! Szabad még?
       -Utcán vagyunk! Meg...meg nem csak barátok vagyunk? - tértem magamhoz, majd hátráltam.
       -Deh..azok vagyunk...de...Kookshii! Olyan kis ellenállhatatlan vagy! Tudod mióta vártam ezt? - jött közelebb. Visszacsöppentem. Mit is tudtam volna erre válaszolni, csak is egy újabb csók. Tarkóját fogtam ismét és fejét úgy tartottam, hogy kényelmesen fölé hajolhassak. Elengedett majd átkarolt vállamnál kinyújtott karokkal. Kezeimet derekára emeltem és úgy néztem szemeibe. Miért érzem csókját ugyanolyan jónak, mint HoSeokét? Mindkettejük iránt nem érezhetek szerelmet... ez nem helyes! De a melegség sem. Még is az lettem!
      -Menjünk tovább! - utasítottam a betont bámulva.
      -Oké! - felelte, majd farzsebembe csúsztatva bal kezét, elindultunk.

   
     

~BTS YAOI~ 5. rész - Miért fura?

  ~JungKook POV~

  Kínlódtam a mosdóban egymagam, néha a tükörbe nézve. Láttam magamon, hogy megbántam... Nem csak éreztem. Könnyesek és vörösek voltak szemeim. Utólag belegondolva, talán még sem volt jó ötlet az egész. Elég lett volna csak egy határozott NEM-et mondanom, megértette volna. Taehyung..aah..róla ne ia beszéljünk. Tönkre tettem kettőnk barátságat. Jó, azt mondta nincs semmi,  deh...már nem lesz semmi úgy ahogy eddig. Nem fog reggelente ébreszteni, még ha utáltam is, de nagyon fog hiányozni.
      Kád oldalálnak dőlve szipogtam. Túl gyorsan történik minden! Túl hülye vagyok, sosem gondolok át semmit!
      Egy jó ideig még fogadtam gondolataim fájdalmas pofonjait, de nem bírtam tovább. Kimentem a szobába, ahol épp folyt a nagy semmittevés. Nem akartam szemükbe nézni. Biztos ők is vitáztak, lehet, hogy miattam haragszanak egymásra. Nem kéne felhoznom, vagy beleavatkoznom.
     Tehát tervek és telefon nélkül indultam útnak. Először csak a hotelt akartam párszor végig járni, de túl meleg volt, így kimentem szellőzni. Körülsétáltam az épületet, a mellette lévő fagyizót. Még mindig bűntudatot éreztem amikor az ajtó felé vettem az irányt. Elhatároztam hát magam, hogy sötétedésig nem is fogok felmenni. Elindultam a vízi csúszda felé, de nagyon úgy nézett ki, hogy esni fog. Na meg pénz nélkül sokra megyek. Visszafordultam és a város viszonylag csendesebbnek tűnő fele felé vettem az irányt. Egy igazi betondzsungel. Alig volt két fa egy utcában. Nagyon furcsa. Szöul ennél barátságosabb város!
      Bár a lábam már leszakadt, még bírtam a sétát. Teljesen elkeveredtem. Egy téren kötöttem ki, oszt cső! Semmi nem volt kiírva! Lehet hogy szép hely, de nagyon bugyuta! Legalább nyilak, hogy mi merre van, de semmi. Kicsit kétségbe estem, hogy így hogy fogok visszatalálni a hotelig. Legjobbnak azt láttam, ha elindulok arra amerről jöttem és majd csak beugrik, hogy mi merre hány méter! De nem. Későre járt, és sötétedni kezdett. Már nem csak kicsit paráztam. Próbáltam nem mellékutcába keveredni. Maradtam inkább a város központja körül, reménykedve hogy meglátom valahol a hotel tetejét, vagy akár a vízi csúszdát.
      Fejemet egy oszlopnak dőltve álldogáltam a sötét utcán. Síri csend volt. A város nyugalmát csak néhány eszement autós zavarta meg, akik, mint az állat úgy drifteltek a kanyarokban. Nem bírtam! Egyik a szemembe pörgette az összes kavicsot és már pisilnem is kellett! Talán, csak nincs itt senki... Deh...nagyon hülye ötlet! Nem csövelhetek! Majd csak kibírom. Amúgy sincs rajtam alsó.
      -Hahóóóó! - hallottam a távolból egy ismerős hangot - Sütii! - ez HoSeok!
      -I-Igen? - kiáltottam vissza - Merre vagy? - fordultam meg párszor tengelyem körül.
      -Te merre vagy? - immáron hangosabban hallottam. Nem lehet messze! Futottam a hang felé, majd megláttam, hogy telefonjával világítva keres engem - JungKook! - vett észre és rohant hozzám. Meteorként csapódott karjaimba - Mi a szent szaré' mentél el? - kérdezte vállamba nyomva fejét.
      -Szégyelltem magam! - upsz! Ez nem kellett volna mondanom!
      -Sz-Szégyellted? Engem szégyellsz? - nézett szemeimbe.
      -Nem! Nem! Nem téged szégyellek! -  szorítottam még jobban magamhoz - Csak...Taehyung miatt!
      -Hja...tudom...ő rosszul kezeli. De attól még nem kell elszökni! - csókolt meg.
      Viszonoztam, majd utána szokásos 'Pisilnem kell!' mozdulatsoromat hajtottam végre, hogy igyekezzünk. Ő szerencsére ismerte a járást. Hamar visszaértünk. Mögöttem jött szorosan. Kihalt mondhatni a folyosó. Nehezen, de lenyomtam szobánk kilincsét. Rohanni akartam a klotyóra, de Tae az utamba állt.
      -Ilyet többet ne csinálj! - nézett halál komolyan - Totál aggódtam érted! Ne játszd el ezt többet! Nem hiányzik, hogy este fél tízkor kelljen utánad menni! Megértetted?
      -Meg, de most engedj! - szaladtam is a vécé felé. Épp hogy időben! Azt hittem felrobbanok! Nagyon kellett! - Aaaaaaah! - engedtem el egy megkönnyebbült sóhajt.
      -Ne maradj sokáig! Holnap kelni kell! - ordított Taehyung.
      -Csak nem alszik el a vécén! - szűrődött át Hopie hangja.
      -Haha! Nagyon vicces! - jöttem ki - Miért is kell kelni?
      -Inkább alszol egész nap! - vágta rá.
      -Hűűlye! - legyintettem felé - Tae...ugye nincs harag?
      -Nincs...csak rosszul ért, hogy úgy tudtam én vagyok a legfontosabb srác az életedben, erre HoSeokkal gyűröd a lepedőt. De ez a te döntésed! - mosolygott. Igaza van. Eddig ő volt az, de mint csak legjobb barát. Visszamosolyogtam és egy jóéjt ölelést adtam. Kicsit erősen hátba veregetett - De csak mértékkel Kookshii! - nevette el a mondat végét és túrt hajamba - Valaki megy fürdeni?
      -Nem! Majd reggel...megint! - dőltem ágyamba.
      -Ja majd holnap is: Aah! Majd holnap! - váltott hangja vékonyabbra.
      Erre Hopieval csak egy nagy 'De hülye vagy!' sóhaj volt a válaszunk. Kezdte belökdösni a fürdőbe V-t és rázárta az ajtót.
      -Kook... -hajolt le mellém - Lehet, túl elhamarkodottak voltunk. Lassítsunk egy picit! - nyomott csókot számra - De ezt még szabad! - vigyorodott el. - Jó éjt!
      -Jó éjt neked is... De hogy hogy most normálisan...vagyis....tök Taehyungosan viselkedett V? - fordultam felé. Mivel csak egy bazi nagy ágy volt, azon kellett hármunknak osztozni. Szóval Taehyungnak maradt kemény fél méter.
      -Mert nem tud rád haragudni! - fogta meg kezem - Megbeszéltük a dolgot amíg te elcsászkáltál.
      -Itt-- Nem vagyok itt! - jött ki, majd fordult vissza Tae. HoSeokkal elengedtük egymást, mert gondoltuk ez zavarta.
      -Jöhetsz..! - szólt Hope.
      -Ha nem baj közétek fekszek! - lépett az ágyra velünk szemben.
      -Há' de nem azt mondtad, hogy ez az én döntésem? - dobtam meg párnával.
      -De! - dobta rám vissza és nevetni kezdett - Csak hülyülök! Nah adjatok helyet!
      Húzódott közelebb hozzám HoSeok, hogy V is elférjen.
      -Te..biztos hogy lefürödtél? - kérdezte hátrafordulva. Tae váratlanul hangos horkolásba kezdett - Akkor jó éjt!
     
      Másnap reggel arra keltem, hogy igencsak fázok. Mit is vártam! Tae oldalánál az ágy mellé volt leesve az összes takaró! Külön tehetség kell ahhoz, hogy lerúgd a sajátod, vedd el a másikét, majd azt is rúgd le, de mind alva!
      -Aaaaaah! - adtam ki egy ásítás szerű, reggeli 'fájdalmas az ébredés' hangot - Hyuuuung!
      -Ha? - ébredt HoSeok - Merre van V?
      -Mé'? Hol van? - ültem föl.
      -Há' én is azt kérdem! - mondta hanyatt fekve szemeit dörzsölgetve.
      -Gyerekeek! - jött is az emlegetett szamár felöltözve a mosdóból - Készüljetek! Megyünk csúszdázni! - dobott meg váltóruháinkkal. Mi a fészkes fene ütött belé? Tök érdekesen viselkedik! Mindegy! Csúszda lesz! Jeej!
      -Csak így? Reggelről? Egyáltalán nyitva van? - kapta le magáról pólóját Hopi, majd vette fel a tisztát.
      -Tegnap megnéztem, igen.
      -Zsír! - szólaltam meg. Kezdtem volna neki az öltözködésnek, mikor eszembe jutott, hogy nincs rajtam alsó - Öhm...én mindjárt jövök... - szaladtam a budiba gatyát váltani. Hamar végeztem és utána Hopie is így tett. Tae csak nézett tovább ugyanolyan hülyén. Valami olyan járhatott a fejében: Ezek tényleg kislányok? 
       -Na? Mehetünk? - pattant be elénk hipersebességgel HoSeok.
       -Ilyen gyorsan? - kérdeztem.
       -Csak két mozdulat! - fordított az ajtó irányába - Minden össze van pakolva?
       -Nyugi! - intette le V biztosra, hogy ő előkészült! Tényleg nagyon fura. Utál korán kelni, pakolni és öltözni. Valami nagyon félre csúszhatott az agyában, amikor elmentem...
       Már csak telefonokat kellett magunkhoz venni és indultuk is.

~BTS YAOI~ 4. rész - Kookshi beindul

      ~JungKook POV~

      V nagyon haragudott Hopera, pedig rám is lehetne. Olyannak hitt mindig is engem, amilyennek megismert. Ártatlan kis maknae.
      -Az történt, - kezdett sóhajtva mondandójának Hope - hogy...hogy...
      -Hogy le akartad fektetni JungKookot?
      -Ne--
      -De!
      -V én is akartam! - ordítottam beszélgetésük közepébe.
      -H-Hogy? - nézett rám értetlen szemekkel.
      -Jól hallottad! - markoltam hajamba.
      -Nem akartam rávenni a szexre! - távolodott el tőlem és földre hajított pólóm után nyúlt - Csak...te is a legjobbkor tudsz megérkezni! Nem három perce mentél el? - nézett mélyen szemeibe.
      -De, csak nem vittem magammal pénzt! Nem gondoltam volna, hogy elkezdtek itt... - kapott hirtelen mozdulattal táskája után, kivette belőle pénztárcáját, majd földhöz vágta a felesleges tárgyat. Elindult csalódott fejjel.
      -Tae...légyszi várj! - érintettem meg vállát gyengéden - N-Ne haragudj!
      Nem válaszolt. Csendben kisétált és csak egy nagy ajtó csapást hagyott maga után. Odamentem Hopiehoz, kezéből kirántottam pólómat és fel akartam venni.
      -Ne! Még ne!
      -De...
      -Azt mondtad, te is akartad! - simította meg arcomat.
      -De Taeyhung... - fűztem újaimat keze köré.
      -Csak, - sétált oda az ajtóhoz - zárjuk kulcsra! - kattant is a zár.
      Sóhajtottam saját hülyeségemen, hisz ez logikus, ha valakit kizárunk az...az ki van zárva! Igaza van...talán még lehet valami. De...fel vagyok rá egyáltalán készülve?
      -Akkor? - bújt közel hozzám - Mond azt, hogy akarod, mert felrobbanok!
      -Persze, hogy akarom! - hajoltam csókért. Lágyan eresztette le kezeit vállamról, egészen övemig. Kifordultam öleléséből, övemhez nyúltam, ami miatt nagy mosoly kerekedett arcára. Közel lépett hozzám, megcsókolt és átvette. Gyengéden kicsatolta. Nagyon nem tudtam mint hogy s mint akarja, de ő tudja.
      -JungKookie! - csókolt meg.
      -Deh...én nem tudom...elbizonytalanodtam! - hajtottam le fejemet.
      -Hogy bizonytalanodtál el? - karolt át.
      -Nem tudom!
      -Ez így nem lesz jó! - s azzal a lendülettel engedett is el, majd az ágyra vetette magát.
      Hülyén éreztem magam, de tényleg nem voltam biztos magamban. Először vagyok valakivel ilyen testközelben, na meg egy hotelben!? Hát persze, hogy kihúzzam magam a dolgok alól, elmentem egy pohár vízért, még ha nem is voltam szomjas... Előbb belebolondultam mindenbe, vagyis csak HoSeokba. Vissza is tértem hozzá a vizemmel, belekortyoltam volna, mikor kivette a kezemből.
      -Tudom, hogy nem vagy szomjas! Ha nem akarsz lefeküdni velem, csak mondd!
      -S-Sajnálom... - néztem idegesen a földre.
      -Csak, tudod. Ez így nem lesz jó! - ragadta meg könyökömet, félig karomat fogva hideg kezével. - Már felizgattál! - rántott közelebb magához.
      Nagyot nyeltem. Talán nem lesz semmi baj, ha...ha lefekszek vele. Csak nem nyitnak ránk. Bezárt ajtóval? Úgy meg pláne! Szeretem Hopiet! Élvezni is fogom! Nem kell magam győzködni! Akarom én ezt! Csak, még sosem csináltam.
      -Nah? Mi legyen?
      Megmarkoltam pólóját és lerántottam róla. Ebből rájött, hogy 'Mi legyen'. Megcsókolt, átkarolt, felemelt és az ágyat nem kímélve ráugrott, karjaiban velem.
      -Szeretlek Kookie! - csúsztatta végig tenyerét oldalamon - Akarlak! - gombolta is ki nadrágom. Szemeimet lehunyva feküdtem az ágy szélén. Karom ahogy elengedett úgy esett le. Elengedtem magam. Lassan lefejtette rólam a felesleges ruhadarabot, majd elhajította...valahova a szoba másik végébe. Visszasimult rám és újabb csókkal ajándékozott meg. Combomon húzta körmei végét néha kicsit erőteljesebben, de épp elég gyengéden. Én vetettem véget szenvedélyes csókunknak azzal, hogy feltérdeltem. Legyen fair a dolog, gatyátlanodjon meg ő is! Csatoltam volna ki övét, ha nem járt volna már előttem.
      -Sajnálom...már nem bírom! Annyira...Nagyon szűk már! - fogott meg tarkómnál és lágyan ajkaira húzott. Nem volt más dolgom, minthogy lehúzzam róla, ami szorítja szegényt.
      -Öhh! Te nem hordasz alsót? - tátottam el számat.
      -Az utóbbi időben nem. Feleslegesnek tartom... Mindig meglátlak próbák után - cuppant rá nyakamra és mondandója közben haladt lefelé - az izzadt pólón át látom izmos felsőtestedet! Kookie! Nem hiányzik ez nekem! Csak..még rosszabb lenne! Így...így egy fokkal jobb! - és elért boxerem kezdetéig.
      -É-Értelek... - totál átvitt egy másik, általa megteremtett álomvilágba, de ez még csak a kezdet. Éreztem, hogy konkrétan nem éreztem magamon khm... lágy lila színű alsómat. Lehet nem a színesekkel kéne már tényleg mosni!
      Merevedett részemen éreztem jéghideg ujjbegyeit, majd övéjét combomon. Ismét rám simult, hajamba markolt, hogy fejem kellő állapotban legyen egy újabb csókhoz. Miért csak csókol? Kár volt elkezdened! Már én is akarom! Nagyon!
      -J-Hope! Csinálj valamit! - fordítottam oldalra fejem és már csak azt láttam, hogy Hope farkamon tevékenykedik. Vagyis apró puszikat lehel rá. Ellazultam, fejemet hátradöntve. A nap fénye beszűrődött, csodás reggeli hangulatot teremtve. Épphogy vissza néztem rá tövig bekapott.
      -Uhwoooo! - fogtam meg fejét, ahogy megéreztem torka kezdetét és ültem fel félig, majd fektetett vissza.
      Gyengéden mozgott, fogait néha-néha 'használva. Új volt nagyon ez az egész, de talán direkt ezért nem világosított fel. Lehet, hogy...azt akarta, hogy teljesen tudatlanul álljak neki, és így neki, talán nekem is jobb...vagy nem tudom! A lényeg, hogy már most tetszik az egész!
      -Aaahj Kookie! - kezdett fölém térni..vissza, egy csókért.
      -Kösz, ne-- - de sikerült.
      -Ez kellett! - kuncugott - Megérdemelted!
      -Na te kis te! - fogtam meg vállait és hátradöntöttem - Hiányzott ez? - mosolyogtam, ahogy bal kezemmel feje fölött a szép fehér párnán támaszkodtam. Nem értette, csak mosolygott ugyanolyan lükén. Hozzáigazítottam nemességemet és készültem - Ne hidd hogy nem láttam még pornófilmet! - és behatoltam.
      -Aaaah! Ahk-Akkor miért nyavalyogsz, hogy vil-- Aahh! - nyögdécselt alattam. Tudtam hogy nem szenved nagyon, hisz mosolya még mindig arcán virult. Bizonytalanul, de elkezdtem mozogni.
      -Tudod...aah! Azért nyavalygok, mert...mert ott nem mondanak el mindent töviről-hegyire! Aaah! - nyöszörögtem fülébe.
      -Aaaah! Mond csak! Teh...te hány pornófilmet láttál már? - fogta meg csípőm.
      -Eleget ahhoz hogy megdugjalak! - erre a mondatomra szemei nagyra nyíltak és keze rögtön visszatért az ágyra. - HoSeok! Én..énh!
      -Te semmi! Éh-Érett vagy! Csináld! - hunyta be szemeit. Kérésének eleget tettem. Felgyorsultam. Szeme sarkában egy pici könnycsepp tanakodott, kijöjjön vagy sem.
      -Kookshii! - sóhajtotta fülembe, ahogy közelebb húzott magához - Nagyon jó voltál!
      -V-Volta-- hjaaa.. - kaj' majdnem észre sem vettem hogy elélveztem? Olyan szűk és...és meleg! Belebolondultam!
      Lemásztam róla, és az ágy szélén ücsörögve fejemet lehajtva kezdtem agyalni, úgy mindenen.
      -Kook... - térdelt mögém - Még..még ne legyen vége! - értettem a célzást. Megfordultam és számba vettem teljes méretét. Kezét gyengéden fejemre emelte, de nem mozgatta. Kikerekedtek szemeim és öklendezés szerű mozdulattal ráharaptam farkára, ahogy torkomhoz ért. - Sssh! Auuh! - folytattam. Kis idő után ő is felmondta a szolgálatot. Számba élvezett. Lehajtottam a fejemet...kicsit kellemetlen volt. - Kookshii! Ez...ez nagyon jó volt! - kapta fel ruháit és ment mosakodni, öltözni.
      Mosakodni én nem akartam. Úgysem mentem aznap sehova, a másnap reggellel el lesz intézve. Taehyung meg...ő sejtheti mi volt. Mentem tehát ruhát szerezni magamnak. Hm..ez az alsógatyátlanság...ezt kipróbálom.
      Előkotortam egy pólót és egy rövidnadrágot. Felkaptam és akartam indulni egy pohár vízért, mert már tényleg szomjas voltam, de az ajtó mögül dübörgés hallatszott.
      -Nyííííííítom máááááár! - léptem idegesen az ajtóhoz,
      -Szóval akkor? - V állt ott - Gyere! - ragadta meg csuklómat és rángatott a takarítói szertárba - Te..te tényleg lefeküdtél HoSeokkal?
      -N-Nem..
      -Akkor? Miért volt bezárva az ajtó..és miért vagy más ruhában, mint azelőtt, hogy elmentem? - nézett végig rajtam.
      -De...
      -Kookhii - sóhajtott és megfogta karomat - Miért hazudsz? Legjobb barátok vagyunk, nem?
      -De.
      -Akkor? Rosszul esik, hogy hazudsz! Ráadásul...aah! Azért én csalódtam benned! Többet néztem ki belőled! - indult kifelé.
      -S-Sajnálom!
      -Nem haragszom! - fordult meg és egy félmosoly húzódott arcára - Nehogy azt hidd. Csak..egy kis szünet kell! Ennyi... - és egyedül hagyott. Inkább ébresztene minden reggel, csak ezt ne kellett volna átélnem! Rohantam vissza a szobába, ahol V vacsorát csinált magának, Hope pedig ágyazott. Taehyungra néztem, de nagyon rosszul éreztem magam. Egyikőjükkel sem akartam lenni. Nem volt más választásom, bezárkóztam a mosdóba.

~BTS YAOI~ 3. rész - Utazás, és ledöbbenés

      ~JungKook POV~

      Az idő hamar elrepült felettünk. Újabb és újabb tornyokat építettünk fel, döntöttünk le. Egyre jobb hangulatom volt, és örültem, hogy hyungommal lehettem. Sok mindenről beszélgettünk. Elmeséltem neki V irritáló ébresztési módszerét és beszámolt, hogy debütkor vele is így szekálódott. Tehát már ketten voltunk. Az idő múlásával kezdett a jenga háttérbe szorulni és inkább egymásra figyeltünk.
      -Kook, veled olyan jó beszélgetni! - dőlt ágyam szélének - Érdekes a gondolkodásod! A véleményed a dolgokról...látod? Ezért sem akarunk rendesen felvilágosítani!
      -Pedig ma fogtok! De...inkább hagyjuk!
      -Te is tudod, nem? - ült közelebb hozzám. Megsimította tarkómat és erre fölnéztem rá. Nem bírtam megállni. Nyakába ugrottam. Valamiért nagyon szükségem volt egy ölelésre. Lassan hátamra emelte kezét és állával vállamba bújt. Szorítottam őt, azt akartam, hogy ne engedjen el. Olyan jó volt a vele töltött idő. -M-Mi az Kookie? Mi a baj? - kérdezte és kezdett elengedni. Én is őt, majd szemeibe néztem.
       -Semmi...csak, nagyon jó volt ez a délután!
       -Pedig csak jengáztunk! Semmi érdekes nem történt azon kívül...még! - karolt magához.
       -M-Még? - néztem csillogó szemeibe. Nem válaszolt, csak mosolygott. Furcsán éreztem magam és jobbnak éreztem, ha teszek valamit. Imitálni akartam, hogy ásítok egyet, de amint kinyitottam számat ő az alkalmat kihasználva rátapasztotta ajkait. Gyomromban apró pillangócskák repkedtek. Mozgatni kezdte ajkait és engedett ölelésén. Kicsiket pislogott, tarkómnál simogatott. Testével egészen távol került tőlem, de még mindig tartott csókunk. Megfogta kezemet és húzni kezdett fölfelé. Néhány apró szüneteléssel csókolózva álltunk fel. Elengedett és szemeimbe nézett. Mosolygott mint mindig. Ismét nem bírtam magammal és erőteljesen átöleltem. Arcára nyomtam egy puszit, majd nagyot sóhajtottam.
      -Kookshi! Megmondtam én, hogy tudsz te mindent! - susogta.
      -Mindent? Hisz ez csak egy puszi volt!
      -De...én belelátok a fejedbe! - kuncogott egyet. Átkaroltam derekánál, és úgy éreztem készen állok. Tehát kezdeményeztem egy csókot. Nem is mondanám csóknak, csak lendületes arc az archoz dőlésnek ajak összeéréssel, de leesett Hopenak, hogy én éppen megcsókolni próbáltam. Viszonozta, majd keze lassan ismét tarkómra tévedve cirógatni kezdte tarkómat. Irtó jól éreztem magam és nem akartam, hogy vége legyen.
      -Ebééééééééééd! - harsogta RapMon.
      Egyszerre néztünk az ajtóra, majd egymásra. Tudtuk, hogy itt kell abbahagynunk. Hope tehát egy utolsó kis puszit adott és eltűnt. Leültem a sarokba és elgondolkodtam. Nem mosolyogtam még annyit, mint akkor. Nem tudtam felfogni, hogy én mégis mit csináltam, de mégis a legjobban éreztem magam.
      -Hahóóóó! JungKook! Gyere ebédelni! - intett nekem V az ajtó mögül.
      -Hja...mindjárt megyek, csak....elgondolkodtam! - keltem fel. Megvárt engem és komótosan beértünk a konyhába, ahol mindenki örömteli hangulatban ücsörgött. Megláttam J-Hopet, mellette egy üres székkel és gondoltam, mellé ülök. Széles mosollyal arcán fogadott maga mellé, de a többiek nem értették. Még szép!
      -Mi ez a nagy mosoly, gyerekek? - lepődött meg Suga.
      -Úúúú, mi történt a szobában? - közeledett vigyorogva Jimin.
      -Semmi...csak jengáztunk! - nyúlt kanálért Hopie - Nem kell mindjárt rosszra gondolni!
      -Jó, bocsi...csak...kicsit csendben voltatok!
      -Mi? Te hallgatóztál? - szálltam be a beszélgetésbe én is.
      -N-Nem! - kezdett elvörösödni.
      -Uhh-Uhh! Mit hallottál? - kerekedtek ki egy széles mosoly kíséretében V szemei.
      -Hyung! Légyszíves!
      -Jó-jó! Csak érdekel!
      -Ne érdekeljen! - ültettem vissza székébe, amiért már így is eléggé felpörgött.
      -De érdekel! Mindenkit érdekel! - büszkélkedett tudásával ChimChim - És most el is mondom! Az volt, hoooooogy, nem tudom! Csak hülyültem. Amúgy nem hallgatóztam!
      -Hallgatózni nem szép! - mondta NamJoon.
      -Nem is hallgatóztam, de...bocsánat!
      -Jó, nincs semmi, csak egy pillanatra megijedtem! - tette szívére kezét Hopi.
      Mindenki elengedte füle mellett ezt a rövid párbeszédet és elkezdtünk enni. Nagyon finom volt és jólesett. Már készültem volna szobámba visszatérni, amikor Jin rám szólt.
      -Kook, várj egy picit! - fogta meg karomat.
      -Mi az?
      -Ahm...figyeljetek! Ma felhívott a menedzser, hogy a hétre betervezett európai díjátadó elmarad! - tette homlokára kezét - Baleset történt a helyszínen, állítólag az épület teteje omlott be. De...a lényeg, hogy elkövetkezendő két hétben szabadidőnk lesz!
      Jimin nagy mosollyal pattant fel székéről utolsó falatját otthagyva és elkezdett egy helyben örömtáncot járni.
      -Aaahj de jó! - örült V - Végre lesz egy kis szabadidő! Húú, de régen hallottam már ezt a szót! De jó lesz! - és ő is elkezdett táncikálni.
      -És? Mit tervezünk? - álltam fel a székből és néztem hyungjaim szemébe, bár akiébe tudtam.
      -Humm....Menjünk el vidámparkba! - ötletelt Jimin.
      -Kivel mennél? - nézett rá Suga.
      -Aki velem jön!
      -Menjünk! Olyan rég voltam már! - ugrott melléje.
      -Oké, valaki még? - tette szét karjait, hátha csatlakozik még valaki hozzájuk.
      -Jin? - nézett az említett hyungra NamJoon.
      -Menjünk! - engedte el a konyha pultot és RapMonnal együtt odasétált a két vigyorgó hyunghoz.
      -Ti nem jöttök? - kérdezte Suga.
      -Hát, én azon gondolkoztam, hogy elutazhatnánk, mondjuk...nem is tudom, valahova! - jelentette ki J-Hope
      -Hm...valahova? Jól hangzik! - kulcsolta karjára sajátját V - Az hol van?
      -Messze! - karoltam át én is a másik oldalról. Kicsit zavarban voltam, de megkönnyebbülésemre Hope lerázta magáról a tapadó Taet.
      -Akkor? Megdumáltuk? - nézett végig rajtunk Jin.
      -Jaa, meg. - hangzott el majdnem mindenkitől.
      Elindultunk szedelőzködni. Előkerestem az utazó táskámat és a szekrény felé vettem az irányt és kihánytam mindent amit csak találtam benne. Nem tudtam hova megyünk, ezért fürdőgatyától kezdve pulóverig pakoltam. Meg amúgy is, kitudja milyen idő lesz. Lassan el is készültem. Úgy éreztem, hogy a táska nehezebb nálam. Lehet elég lesz kevesebb is...
      -Hope? Hol vagy? - indultam ki a szobából.
      -Itt! - ijesztett meg ajtóm előtt. - Bocsi! Mehetünk?
      -Persze! Taehyung?
      -Már kint van. - fogta meg táskámat és elindultunk. - Jézus! Mit hozol te?
      -Mindent ami....már én sem tudom! Az egész szekrényt!
      -Azt hiszem, te az Antarktiszra készülsz! - puszilta meg homlokom.
      -Hope...nem itt kéne! - fogtam meg táskákat tartó kezét.
      -I-Igazad van, csak...jólesett!
      Elmosolyodtam, hogy ennyire szeret. Mármint, hogy a folyosón, ahol bárki jöhet és megláthat minket, megpuszil. Talán lesz köztünk valami? Vagy már van? Mindegy, majd megbeszéljük, ha odaértünk. De hova is?
      -Hova is tervezünk mi menni? - kérdeztem felé fordulva, ahogy beszálltunk a taxiba,
      -Az meglepi! - kacsintott. Szólt a sofőrnek és elindultunk. V hamar elszundított. Gondolkoztam, hogy befogom az orrát, de taknyos volt és inkább hagytam. Rá-rá nézegettem Hope mosolygós arcára és nem tudtam megállni, hogy ne dőljek rá vállára. Ráhajtotta fejét enyémre és apró csókot adott. A sofőr nagyot pislogott és azt látta jobbnak, ha elnéz a visszapillantó tükörről. Nem nagyon izgatott mit gondol, csak Tae ne egyen most ébren!
       -Öhm...srácok! - szólt ránk a taxis - Megérkeztünk!
       -Ha? - ébredezett V.
       -Kelj fel! - szólt rá Hopi. Fizetett és kiszálltunk.
       -Hwáoohw! - nézett szét szemeit dörzsölgetve a nemrég ébredt hyung.
       -Meg is jöttünk! - karolt át mindkettőnket Hope.
       -Vízi csúszdaaaaa! - örült 'kicsit sem' feltűnően Tae.
       -Csak lassan! Előbb telepedjünk le a szállóban! - hozta vissza a valóságba.
       Nagyra nyílt szemekkel sétáltunk végig az utcán. Azt hittem, a vízi csúszda gyönyörű, de akkor még nem láttam a hotelt! Bámulatosan gyönyörű város ez! Csak tudnám hova jöttünk...majd megkérdezem, de wow! Szökőkutak a bejáratnál, szép növények, menő kocsik a parkolóban! Az a lágy mályva szín...! Itt akarok maradni! Hope nagyon eltalálta!
       -Foglalj szobát! - kérlelte V - Minél hamarabb szét akarok nézni a városban!
       Kérésére már szólt is a csajnak, aki a portánál dolgozott. Hamar megkaptuk a szoba kulcsot és siettünk a szoba felé. Nyitottuk az ajtót és Tae bedobta magát a puha, immáron gyűrött ágyba. Ledobtam nehéz táskámat, ami rettenetesen húzta a vállamat és mire észbe kaptam, V már telefonált is.
      -Szia Jin! Képzeld, egy rohadt jó helyre jöttünk! Már a hotel maga a mennyország, de van egy király vízi csúszda is! - eldumálgattak. Hopival elkezdtünk kipakolni a hatalmas szekrényekbe. Maga a szoba akkora, mint a tánctermünk! Nagyon durva! Nem tudom mennyibe fájt ez neki, de megérte! Kezdett V is elcsendesülni, abbahagyták a beszélgetést, ahogy mi is a pakolászást.
      -Tae! Te nem pakolsz ki? - kérdezte Hope.
      -Öööhm...majd ha visszajöttünk! - legyintett, és nyitotta az ajtót.
      -Izé...fiúk! - néztem ki az ablakon - Nem hiszem, hogy ma mi bárhova is elmegyünk!
      Képes egy nagy vihar tönkre tenni egy ilyen szép várost? Legalábbis a felhőkből ítélve, vihar lesz.
       -Neeh! Nem lesz csúszda! - dobta háttal magát az ágyba V.
       -Nyugi, olvastam, hogy van a hotelben játékterem! - veregette meg vállát - A földszinten balra--
       -Mentem! Sziasztok! - és eltűnt.
       -De mennék én is, de még sem! - ültem le unottan. - Nincs erőm!
       -Nekem se! Na meg, ki tudja hány A.R.M.Y. bulizik odalent. Szegény V-t szétszedik! - ült le mellém.
       -Igazad van! És....mi mit csináljunk?
       Nem válaszolt, csak szemembe nézett. Látszott rajta, hogy nagyon akarja! Elindult felém és ledöntött. Kétoldalt megfogta fejemet és megcsókolt. Nyelvét átdugta, egyenletesen táncot járt enyémmel.
       -Kook! Én-Én nem bírom! - hajtotta mellkasomra fejét. Kezemet rátettem hátára. Ismét rám nézett és újból megcsókolt. Próbált feltérdelni. Elengedtem vágytól égő ajkait, majd együtt térdeltünk fel. Nyálától fényes számra megint rákapott és megmarkolta pólómat. Nem ellenkeztem. Elkezdte felfelé húzni. Nyakamnál elakadt. Leszakadt ajkaimról és úgy rántotta le rólam a ruhadarabot. Hideg kezeivel végig simított csupasz hátamon, és újabb csókért hajolt. Elkésett, ugyanis megelőztem. Nyakára tapasztottam számat, kulcscsontjáig is elhaladtam. Nagyokat sóhajtott, kicsiket nyögött. Ismét hátra döntött és nadrágomba kapaszkodott. Pontosabban övembe. Kicsit megrántotta és én is felnyögtem.
       -No-no! Kevés a hely a gatyában? - mosolygott és próbált szemembe nézni - A kicsi maknae felnőtt! Ez tetszik!
       Erre válaszként csak egy csókot adtam neki. Már teljesen elkábultam. Próbáltam megfordulni, hogy én kerüljek felülre. Szerencsére feltűnt neki. Együttműködött. Már én voltam fent. Derekára ültem, és éreztem, hogy neki is 'szűkebb lett a nadrág'. Ráhajoltam testére és megöleltem. Csókokat adtam neki. Élvezte és ennek örültem. Teljesen elvarázsolódtunk egy másik világba. Ami ennek az 'utazásnak' véget vetett, az a kilincs kattanó hangja volt.
      -Mi a szar? - V dermedten kiáltott fel az ágy mellett.
      -T-Taehyung! Mi csak... - próbált Hopi metegetőzni.
      -Ti... Neeeh! Ugye ezt még te sem gondoltad komolyan! Ilyenre ráveszed JungKookot? Te beteg vagy! - próbált nem ránk nézni, de nem ment.
      -M-Meg tudjuk magyarázni! - szóltam én is.

~BTS YAOI~ 2. rész - Jenga

      ~JungKook POV~

      Teljesen összezavarodtam. Ez a csók...talán hülyeséget mondtam és nem vettem észre? Mindegy, eddig sem láttam bele hyungjaim fejébe, de most aztán végkép nem.
      A szobám melletti fa lombját, az éjszakai vihar neki-neki lökdöste az ablakomnak, és a gondolataim mellett ez volt a másik ok, ami miatt képtelen voltam aludni. Mindenesetre befeküdtem az ágyba, és egy párnát a fülemhez nyomva megpróbáltam legalább elszundítani. Sok-sok forgolódás után sikerült.
      Reggelre csillapodott a vihar. Mint minden egyes reggelen, a szép napsütést néztem. Hallgattam a madarak csicsergését, az utcán elhaladó emberek beszélgetését, de valami más volt. Nem csak azokat hallottam. Egy ember szuszogását is mögülem, aki V volt. Megismételné a tegnap reggelt? Vagy ez lenne a 'visszavágó '?
      -V! - dünnyögtem a párnámba - Tudom hogy te vagy!
      -Ahh! Megint ébren vagy? Ez így nem jó! - ült rá lábaimra - Ez akkor izgi, ha alszol!
      -Mi? Minek kéne izginek lenni? - keltem fel, hogy lelökdössem magamról.
      -Annak..hogy - tervét rosszul elsütve orrba csapott.
      -Hülye! - rántottam meg tarkójánál haját.
      -Héé! - csapott fejbe párnámmal, és nagy röhögésbe kezdett.
      -Min nevetsz? Van rajtam valami nevetséges? - néztem magamat, majd észbe kapva magamra húztam a paplant, hogy ne lássa alsó felemet eltakaró igen csak lányos színű boxeremet.
      -Szerinted? - rántotta el onnan kezemet - Honnan vannak ilyen alsóid?
      -Sehonnan... - húztam magam elé vissza kezeimet, amik a takarót szorongatták és elindultam nadrágot keresni.
      -Hát jó..nyugi, amúgy tudom, hogy csak azért van ilyen halvány lányos színük, mert a színes ruhákkal van mosva. - kelt fel az ágyból és odajött hozzám - Csak szeretek veled szekálódni.
      -Tudom, azt is tudom, hogy tudod. - na ezt jól megaszontam' ...
      -Nah, kapd fel a gatyád és gyere enni! - nem várt meg.
      A konyhába beérve mindenki szerte szét. Csak én hiányoztam az asztal mellől ahol még senki sem ült. Elvettem egy almát, de amint megláttam J-Hope tekintetét, hogy a gyümölcsöt nézi, visszatettem.
      -Öm..tessék!
      -Ha? - rázta meg fejét és rám nézett. - Jaah, edd meg nyugodtan. Csak...gondolkoztam. - mosolygott rám.
      -Hát hidd el, én is! - álltam fel, és megveregettem vállait. Csak legyek természetes! A többieknek nem muszáj tudni a csókról, vagyis..remélem nem tudnak.
      Reménykedve 'reggelimbe haraptam. Örültem, hogy csend van és csak Jin halk hangját hallom, ahogy magyaráz NamJoonnak.
      -Fiúk!! Mi ez az akármi a sarokban? - hátrált a konyha közepe felé Suga, és ezzel elrontotta reggeli kellemes felébredésemet.
      -Felvilágosítalak, az kérem szépen kiborult virágföld! Seprű és lapát a helyén! - mondta az elfoglalt SeokJin.
      -Persze ő még így is fel van világosítva! - vágtam be a durcit.
      -Kookieka Kookieka Kookieka! Nem tudnál várni? - harapta le a fejem Jimin, és szúrós tekintettel figyelt rám - Ne hajtogasd állandóan! Egy idő után idegesítő!  
      -Hagyd már lógni szegényt! Ha kíváncsi rá, és bosszant akkor menj és magyarázd el neki! - fordult meg joghurttal a kezében V!
      -Neked...Van...Joghurtod?? - közeledett hozzá merev testtartással RapMon - És nekünk meg nem szólsz?
      -Hagyj már! Ez az utsó. - húzta el magát a leader elől.
      -Akkor azt hiszem most az lesz a legjobb ha futsz! - dobbantott egyet, és V már valahol máshol gondolta befejezni reggelijét.
      -Én nem fogom neki elmagyarázni! - indult utána ChimChim - Inkább alszok a teraszon!
      -Ahhj! Ez olyan nehéz lenne nektek? - ragadt meg karomnál Jin és elkezdett befelé húzni a nappaliba.
      -Állj meg! - fogta meg szabad kezemet Hope - Nem kéne előtte nekünk beszélni? Hogy...hogy mit mondjunk?
      -Tudom én mit akarok mondani! Emlékezz vissza, téged is én világosítottalak fel mindenről.
      -Kérlek hyung! Ne erőszakoskodj! - szóltam rá SeokJinre.
      -B-Bocsánat.. - rántottam vissza - Nem akartam erőszakos lenni, csak bosszant, hogy senki nem képes rá...Nyugi, erről még ma este fogunk a hyungokkal beszélni!
      -De velem kéne! És megint egyedül hagynátok? - simítottam csuklómon amit Jin szorongatott.
      -Azt beszélnénk meg, hogy neked mint mondjunk!
      -Jó, de...addig csináljunk már mindannyian...így közösen valamit. Ma végre nincs próba!
      -Lehet nem mondasz hülyeséget! - jött vissza V, nemsokkal RapMon mögött, egy üres joghurtos pohárral.
      -Nézzünk meg egy filmet! - ajánlotta Suga.
      Egyhangú válasz volt, mindenkitől egyszerre hangzott el az igen szó. Indultunk tehát szobáink felé. Kicsit magányos hálómban eltötymörögtem a telefonomon és többször is átfutott rajtam a tegnap történt dolog. Nem tudtam el dönteni, mit is gondoljak. Egyáltalán ezek után minden ugyanúgy lesz? Vagy....vagy lehet, hogy nem ezen kéne törnöm a fejem, hanem menni és hyungjaimmal tölteni az időt? Kezdtem kiverni furcsa gondolataimat fejemből és elindultam.
      -V.. - kaptam el az ajtóm előtt elsétáló tagot - Kérdezhetnék valamit?
      -Mond!
      -Ahhm... - húztam beljebb a folyosóról - Mennyire ismered J-Hope hyungot?
      -Eléggé, miért kérded? - nézett rám unott tekintettel.
      -Csak..mert... - miért is kezdtem bele? Ügyes vagy JungKook! - Érdekel!
      -Hát, ismerem, de attól függ mit akarsz róla megtudni.
      -Csak annyit, hogy mennyire...hogy is mondjam? Mennyire olyan, hogy ha egyszer valamit csinált, azt megismétli? Mármint, most nem arra gondolok, amit minden nap, hanem, amit ritkán, vagy...amit még ő maga sem nagyon tudna épp ésszel elhinni.
      -Hidd el! Megismétli, hülyeségei mellett a nagyobb hülyeségeket ő sem szokta abba hagyni. Ha valami őrültségéről tudsz, valószínű megismétli. Ebben biztos vagyok!
      -Köszi, csak...csak ennyit akartam megtudni. - fogtam meg vállát, és elindultunk a nappaliba, ahol rajtunk kívül senki nem volt.
      -Hát ezek meg?
      -Fiúk!! - üvöltöttem el magam.
      -Mi van? - érintett meg Jin hangja hátam mögül, és egy igencsak lányos sikítás szökött ki belőlem.
      -Basszus! Ne osonj! - tettem szívemre kezem.
      -Nem osonok, csak halkan lépkedek. Na de gyertek már, rátok várunk! - karolt át másik oldalamról és szaladtunk is Jimin szobájába.
      -Egyeteeek! - dobált meg popcornnal Suga - Hol voltatok?
      -Itthon! - vágtam rá.
      -Ahhhh, hülye! - csapta hátra fejét egy nagy sóhaj kíséretében.
      -Üljetek már le! - legyingetett RapMon, majd benyomta a filmet.
      -Előtte! Tisztázzuk! - figyelt mindenki SeokJinre - Horror, popcorn van még ha elfogyna, és ha valaki elalszik, nem nyúlkálunk az orrába!
      Csak egy villanyoltás volt a válaszunk. Elfeküdtem a padlón és valahova a TV mellé néztem. Egy idő után kezdett kényelmetlenné válni, hogy a kemény parkettán töröm a hátsóm, és próbáltam egy viszonylag puhább felületre helyezkedni. Legközelebb hozzám csak Jimin szennyes ruhái voltak, és inkább választottam azt a megoldást, hogy felfekszek én is az ágyra.
      -Odébb mész? - susogtam az alvó YoonGinak.
      -Hope mellett még van hely! - intett csendre NamJoon.
      Bizonytalanul dőltem HoSeok mellé, de ő tök természetes volt. Néha-néha ránézegettem, ő is rám...leginkább akkor amikor nem bírta a jelenetet. Nem bírtam levenni szememet ajkairól. Belegondolva, hogy pár másodpercig is, de az enyémmel...
      Lassan a film is a végéhez közeledett, és minket is elnyomott a nyári meleg. RapMon horkolt, mint egy vadállat, Suga meg elvörösült fejjel hallgatta azt egy jó ideje. Nagy örömömre megjelentek a betűk a képernyőn és vidáman pattantam ki az ágyból.
      -Húú...hát...ez elég kemény volt! - csaptam össze két tenyerem.
      -Az! Amikor lefejezték a csajt, nekem visszaköszönt a joghurt! - tette a kezét hasára V.
      -Én tulajdonképpen már attól rosszul voltam, hogy az árnyékát láttam! - tápászkodott fel HoSeok.
      -Hát..azt hiszem most nem ajánlatos enni! - húzta fel a redőnyöket Jin, és indult kifelé. - Na most! Kivételesen van időnk, csináljatok amit akartok, csak nagy rumlit ne!
      -Úgy sem te takarítanád össze! Addig noszogatnál még ki nem hívnám a takarítókat!
      -Ahhhhj te fáradt! - csapta hátba V, és telefonján kapcsolt zenét. - Nah, én egyedül leszek! Ne keressetek!
      Felszívódott zenéjével együtt. Fülem tövét vakargatva közeledtem meghitt, üres szobám felé. Láttam világító telefonomat behajítva az ágy közepére. Valaki kereshetett. Magamra csaptam az ajtót és mobilom után nyúltam, de egy tompa hang megütöttem fülemet.
      -Áááááúh!
      -HoSeok? - felismertem szerencsétlenkedő hangját.
      -Bemehetek?
      -Gyere!
      -Kook! - lépett közel hozzám - tudom, hogy megérintett a tegnap este történt dolog, és szeretnék bocsánatot kérni. Tudom, nem így kéne a felnőttként kezelést értelmeznem...
      -Nincs semmi baj. Igazából nem is volt annyira rossz. - mosolyogtam rá és próbáltam olyat mondani amitől nem dobom magam hanyatt.
      -N-nem volt rossz? - lepődött meg válaszomon, és egy széles mosoly húzódott arcára.
      -Nem! Sőt...tetszett.
      Mosolygós szemivel nézte, ahogy félénken mosolygok, majd magához ölelt. Kicsit zavarban voltam, de a feszültségemet oldotta, hogy apró puszikat nyomott homlokomra.
      -HoSeok!
      -Igen?
      -Most...mi lesz? - mosolyodtam el.
      -Most az, - engedett ölelésén - hogy jengázunk! - nevetett és elővette a szekrényből rég nem használt játékomat.
      -Jó ötlet! De, hogyhogy kaptam puszikat, meg..
      -Hjaaj, elég idős vagy! Tudod te! És ha azt mondtad, hogy tetszett, akkor érted is!
      Elnevettem magam. Talán igaza van. De nem tudom. Van még időm gondolkozni. Na de most jengázzunk!

   

~BTS YAOI~ 1. rész - A kezdet

      ~JungKook POV~
   
      Ahh!! Már megint egy fárasztó próba! Nem értem...délelőttre miért nem tehetik? Vissza akarok menni a dormba! Mondjuk már vége van...de attól még hulla vagyok!
      Halk szuszogásomból visszatérve a valóságba szétnéztem a helyszínen, és feltűnt hogy rajtam kívül senki sincs ott. Nehézkesen felálltam a terem sarkából, és a többiek után mentem. Egyszer-kétszer megbotlottam az útba eső küszöbökben. Már azt sem csodáltam volna ha nem hajolok le amikor beülök a kocsiba.
      Elindultunk. A motor zúgása számomra kiváló kezdet egy alvás előtti szunyára. A sötét autópálya és a kocsi kellemes illata még jobban elálmosított, így tehát kényelembe helyeztem magam leghátul, ahol csak V és én ültünk. Fogtam a melegítő nadrágomat és a fejem alá gyűrtem párna gyanánt. Lassan elszundítottam. Nem álmodtam konkrétan semmit, csak az a nagy feketeség, ami időkieséssel jár. Szóval a fél órás út számomra hat percnek tűnt. Csak azt nem értem, hogy ha V tudja, hogy utálom ha ébresztenek, akkor ő miért fogja be az orrom amikor alszok? Jó, lehet, hogy neki vicces, amikor nem kapok levegőt és egy nagy horkantással felébredek, de fel tudok én magamtól is kelni. Ismételten tehát az 'Ébresszük fel JungKookot' módszert alkalmazta, és én a szokásos 'Menj innen V!' legyintésemmel a mindennapos majdnem szemkiszúrást adtam neki.
      Amint kiszálltunk a kocsiból Suga sikítását hallottam meg először és sejtettem, hogy megint telibe a legnagyobb pocsolyába lépett.
      -Mi van már YoonGi? - lépett közel hozzá NamJoon.
      -Aaaaaahhj! Semmi! Csak...aaah! Új sport cipő!!
      -Megint beleléptél? - veregette meg vállát Jimin. - Én megmondtam, hogy ne ott szállj ki!
      -Jó jó! Na...induljatok! Ki akarom mosni, mielőtt beleszárad a mocsok!
      Suga utat törve magának kulcs nélkül akart bemenni a dormba.
      -NamJoon! - kiáltott vissza az ajtóból. - Egy kulcsot kérek! Köszi!
      -Tess! - hajította felé. Hát persze, hogy nem kapta el.
      -Legközelebb ne a szemembe! Kösz! - kapta ki pulóveréből a kulcsot, ami nyakánál becsúszott a ruhadarab alá, és besuhogott az ajtón.
      -Jin, mi a vacsi? - csapódott be az egyik székbe J-Hope.
      -Mi lenne ha nem lennék itt? Éhen halnátok? - kérdezett vissza a hűtőből az említett hyung.
      -Valószínűleg...
      -Akkor tessék. Egyél joghurtot. Itt egy kanál is.
      -Hm...kösz. Kibontod nekem?
      -Ez most komoly? - fogta meg a poharat, és a kanalat beleszúrva egy kört leírva felvágta a fóliát. - Tessék....de most aztán edd is meg! Nem örülnék, ha ezt a nagy megterhelést mind hiába csináltam meg volna érted! - nevetett, majd elővette a többi joghurtot is. Leült, és elkiáltotta magát.
      -Vacsoraaaa!
      -Ez mind? - ugrottam fel a konyha sarkából, telefonomat ott hagyva, és helyet foglaltam mellettük én is.
      -Hát látod...valaki túl lusta volt elmenni a boltba valami értelmesebbért. - fordult meg, és Suga hyungra mutatott, aki épp a híres neves vacsi érdekében tévedt közénk.
      -Ha? - nézett ránk, nem értve a dolgot. Eltette a telefonját, és ő is megbontotta a finomságot. - Öm...kanál nincs?
      -Jaa... - pattant föl a BangTan hercegnő, és lábát a konyhapultba beleütve magához vett hat kanalat. - Na fiúk! Látjátok mit meg nem teszek értetek? Még az instant lábujj törést is bevállalom!
      -Azért össze ne törd magad! - vette ki kezéből a kanalakat YoonGi.
      -Áááh! Eddig sem voltam annyira szerencsétlen. Erős vagyok ám! - mutatta 'izmait'.
      -Erős ám...de még mennyire...a rózsaszín zoknid mindent elárul! - kezdtem én is nevetni.
      -Hé! Kanál van nálam és nem félek használni! - csapott rá az ujjára és leült mellé.
      -Ömm...Suga...Mi van a cipőddel? - kérdezte mellettem HoSeok.
      -NamJoon elintézi nekem...állítólag ő is belelépett valamibe. - kezdett kanalazgatni.
      -Itt vagyoook! - esett be az ajtón V, nyakában Jiminnel, majd mögöttük bekullogott RapMon is.
      -Gyertek vacsizni! - húztam ki egy széket, hogy legyen hová ledobnia a lusta hyungot.
      -Hmm....mi a kaja? - nyalta meg ajkait, és szétnézett az asztalon. - Kitalálom....Joghurt? Nem...várjatok....joghurt joghurttal.
      -Igazából nincs annyi itthon, szóval csak egy pohárral ehetünk. - dobta meg kanállal Jin.
      -Kösz....nah! Zaba van! - bontotta ki a vacsorát.
      -Hjaaaj! JungKook! Szokj már le arról hogy kiszeded a gyümölcs darabokat belőle! - harapta le a fejemet Jimin - Olyan izé...legalább adnád nekem!
      -Még mindig jobb, mintha az orrában turkálna... - jelentette ki ezt az igaz tényt V.
      Nem szólt senki...csak ettük tovább a joghurtunkat. Meguntam már a nagy csendet, és mindent otthagyva az asztalon, elindultam a fürdő felé. Egy gyors tusolás, és a csábítóan puha ágyikóm! Szemeimet lehunyva mentem a szobám felé...valami erős vonzalom. Utasított, hogy 'Huppanj belém' . Nem kellett sok. Már azon vettem észre magam, hogy benne fekszek, betakarózva. Feküdtem, és hallottam a konyhából kiszűrődő nagy nevetéseket, és ugyan bántam, hogy nem vagyok velük, de az ágyam jobb társaság. Hm...de még mennyire! Oly kényelmesnek és puhának éreztem akkor, hogy még a kintről beszűrődő hangzavar sem tudott ébren tartani. Hamar elaludtam, de hamar is keltem. Arra ébredtem, hogy az ajtómnak valaki neki esett. Szerencsére hallottam utána Jimin nevetését, gondoltam, csak eltaknyolt, és nem lett semmi komolyabb baja. Kimentem, mert kíváncsi voltam.
       -És neked Jin? - hallottam Suga hangját.
       -Miről van szó? - toppantam be a konyhába, ahol még mindenki jókedvűen nevetgélt.
       -Öhmm...semmi...nem neked való! - legyintett NamJoon.
       -Ahj...olyan rossz, hogy mindig kihagytok...tudom, hogy miről beszélgettek. Egyszer valamelyikőtöknek úgy is el kell erről beszélgetnie velem. Avassatok be most! - tettem össze két tenyerem, és végig néztem mindannyiuk arcán. Azt hitték, hogy nem gondolom komolyan..pedig igenis komoly. Sosem akarnak velem +18-as dolgokról beszélni...pedig már kéne. Már betöltöttem! Meddig akarnak még várni?
       -Shjaaaaj! - kelt fel V - Ebben igazad van...és mi is sokat gondolkozunk hogyan tudassuk veled rendesen...csak épp az a gond, hogy kínos róla beszélni, de viszont pornó filmet meg nem akarunk veled megnézetni.
       -Deh...beszélni miért nem lehet? Én is pasiból vagyok! - néztem rájuk értetlen szemekkel és leültem az egyetlen üres székre.
       -Mert...mert egy másik férfival ilyen dolgokról te sem beszélnél szívesen, na de...most már menj aludni, jóccakát'! - csípte el mondata végét RapMon, majd sorra kezdte kilökdösni székükből a hyungokat. - Fél tíz van! - szelelt a fürdőszobába.
       Nem hagytak nyugodni a dolgok. Még ha azt mondták volna, hogy holnapután, amiből újból csak holnapután lesz, de legalább ezzel is mondtak volna egy időpontot. Most meg...csak a gondolataimmal vagyok egyedül a sötét konyhában. Lehet, hogy aludnom kéne már...

       Másnap egy fényes reggelre ébredtem. Néztem kifelé az ablakon, hogy erőt szerezzek a nap melegéből, de hiába. Megfordultam és V ült mellettem törökülésben. Az ágy szélén feküdtem és csak ennyi kellett, hogy leessek.
       -Cuki az alsód. - nevetett egy nagyot ahogy piros-fehér boxeremet meglátta.
       -Ne nevess, tudok ám a pandás kisgatyádról. - kussoltattam el - Mit keresel itt? És mióta üldögéltél mellettem? - kezdtem feltápászkodni.
       -Nem olyan régóta...és csak azért jöttem, hogy felébresszelek. Csak a szuszogásod...nem volt szívem...
       -Amikor szeretnék pihenni befogod az orrom, most meg leülsz mellém és hallgatod ahogy szuszogok? - fogtam be orrlyukait, ahogy a fényességbe meredt - Ugye milyen rossz? - mosolyogtam ahogy lebukfencezett a takarómat magával rántva.
       -Áúúhh! Ez fájt! - fogta meg nyakát - de visszakapod--
       -Reggeliiiiii! - nyitott be ordítva J-Hope.
       -Majd...majd kaja után. - fejezte be mondatát Tae. Indult kifelé. - Gyere te is Kookshi.
       -Alsógatyában?
       -Tessék, a melegítőd! - dobott meg a sarokban talált ruhadarabommal.
       Felkaptam magamra, és futottam is utánuk. Beérve a konyhába eszembe jutott a tegnap este. Hagytam inkább a dolgot.
       -Nah? Mi a reggeli? - dobtam magam jól megszokott székembe.
       -Hát.. - vakarta meg tarkóját SeokJin. - a joghurt elfogyott... szendvics?
       -Mindegy csak ehető legyen! - jött be Jimin is a hasát fogva.
       -Mi az? - lépett hozzá gondoskodó hyungunk a hűtőből kilépve. - Fáj?
       -Egész éjszaka morgott, és rohangáltam a vécére...hányingerem is volt..
       -Tessék...vaj, szalámi, kenyér..csinálj magadnak addig én szólok a többieknek. - rohant is ki az étkezőből SeokJin.
       -Hogy aludtál? - tette fel nekem a váratlan kérdést Jimin.
       -Nehezen...nem tudtam nagyon elaludni... - fogtam én is egy kést és egy kenyeret.
       -Hagyott nyugodni a gondolat? - vigyorgott rám, meglökve vállával enyémet.
       Bólintottam és megcsináltam csodálatosan sikerült reggelimet. Hátra dőltem és beleharaptam. Lassacskán visszaért Jin a többi hyunggal.
       -Ott a kés, a vaj, felvágott...kenyér a helyén..jó étvágyat! - mutatott szerte szét, amerre a hozzávalók voltak és megtámaszkodott a pulton.
       -Khe nje ese hung? - kérdezte teli szájjal V.
       -Nemrég ettem...de...ha megreggeliztetek el kell mennünk bevásárolni az ebédhez, eszünk, pihenünk és egy újab próba!
       Tényleg! Ki is ment a fejemből! A menedzser ismét megöl minket egy próbával. Te jó ég! Ez a nap is kész!
       -Nah! Indulj V! - hessegette szobájába Suga, aki valószínűleg SeokJinnel reggelizhetett. - Aki végzett öltözzön!
        Mindenki az elkészített szendvicsével együtt húzta el a csíkot a szobájába.

        Megvolt a bevásárlás, és a hülyéskedéssel átszőtt ebéd is. Nem is mi lennénk...
        Mindenki a próbán húzta fel magát, már nem csak én voltam azon a döntésen, hogy inkább itthon tölteném az időt. Csak, sajna közeleg egy díjátadó is...Inkább koncentráljak arra, hogy ne csesszem el!
       
         -Véééégre!!! - hallottam a sarokban V-t, ahogy a telefonjára nézett, hogy egy időpontot tudhasson.
         -Ááááááh!! Dorm gyere ide! - hunyta be szemeit Jimin.
         -Bárcsak! - sóhajtottam fel és surrantam is ki az ajtón. - Hogy lehet hogy túléltük?
         -De ez csak egy próba volt! - zökkentett ki megteremtett hangulatomból RapMon.
         -Mindegy! Csak érjünk már haza! - nyitottam is az autó ajtaját.
         Az utam ugyan olyan bénán telt, mint mindig. V megint szokásos rituáléját végezte. Ezek után csodálkozik ha hátra bukfencezik az ágyamról?
         -Ha kiszálltunk, megöllek! - súgtam fülébe.
         -Nyugi...még visszajár a reggel...!
         Hát igen....

         Vacsi után vártam a szobámban, hogy V visszaadja amivel 'tartozik'. De nem jött. Kezdtem örülni, de a kilincs megmozdult. Szerencsémre nem Tae jött be.
         -Zavarok? - hallottam Hope hangját.
         -Nem...mit akarsz ilyenkor? - kapcsoltam kis villanyt.
         -Öm...emlékszel még a tegnap estére? - ült le mellém.
         -Hogyne. Hogy nem beszéltek rólam olyanokról? Miért felejteném el? Tudod milyen rosszul esik, hogy még mindig gyerekként bántok velem? - túrtam el a hajam szemeim elől.
         -De...miért? Miért vagy olyan kíváncsi? Örülj neki, hogy gyerekként bánunk veled! - emelte fel lefelé tekintő fejemet.
         -De még mindig nem értem...miért is örüljek?
         -Mert....figyelj...nem szeretnéd, hogy gyerekként bánjunk veled? - simított végig tarkómon.
         -Hát...nem!
         -Akkor...kérésednek ezek után eleget fogunk tenni. Legalább is én most biztos. - állt fel és karomnál fogva engem is felállított. Közel jött, és megpuszilta ajkaim szélét. Egy pillanatra megremegtek lábaim, majd mikor ajkaim széléről elkezdett befelé haladni, egyre inkább egész testemben remegtem. - Nyugi. - alig hogy kimondta, tapadt számra. A félelem töltött el, és mint egy hülye gyerek, kihúzva magamat álltam Hope ajkai alatt. - Csak egy csók volt, ne remegj!
         -De... - érintettem meg a 'megsebzett' területet.
         -Te kérted, hogy ne kezeljünk gyerekként. Szerintem nem minden gyereket csókolnak meg este 9-kor egy sötét szobában. Na? Milyen volt?
         -Hát....j-jó..jó volt...de..
         -Nem erre számítottál. Mi? Nyugi, lesz ennél még az életben jobb is. - mosolygott, majd elhagyta a hálómat. Egy jó fél percig csak álltam a szoba közepén, és próbáltam felfogni, hogy az előbb Hope hyunggal csókolóztam.