Kínlódtam a mosdóban egymagam, néha a tükörbe nézve. Láttam magamon, hogy megbántam... Nem csak éreztem. Könnyesek és vörösek voltak szemeim. Utólag belegondolva, talán még sem volt jó ötlet az egész. Elég lett volna csak egy határozott NEM-et mondanom, megértette volna. Taehyung..aah..róla ne ia beszéljünk. Tönkre tettem kettőnk barátságat. Jó, azt mondta nincs semmi, deh...már nem lesz semmi úgy ahogy eddig. Nem fog reggelente ébreszteni, még ha utáltam is, de nagyon fog hiányozni.
Kád oldalálnak dőlve szipogtam. Túl gyorsan történik minden! Túl hülye vagyok, sosem gondolok át semmit!
Egy jó ideig még fogadtam gondolataim fájdalmas pofonjait, de nem bírtam tovább. Kimentem a szobába, ahol épp folyt a nagy semmittevés. Nem akartam szemükbe nézni. Biztos ők is vitáztak, lehet, hogy miattam haragszanak egymásra. Nem kéne felhoznom, vagy beleavatkoznom.
Tehát tervek és telefon nélkül indultam útnak. Először csak a hotelt akartam párszor végig járni, de túl meleg volt, így kimentem szellőzni. Körülsétáltam az épületet, a mellette lévő fagyizót. Még mindig bűntudatot éreztem amikor az ajtó felé vettem az irányt. Elhatároztam hát magam, hogy sötétedésig nem is fogok felmenni. Elindultam a vízi csúszda felé, de nagyon úgy nézett ki, hogy esni fog. Na meg pénz nélkül sokra megyek. Visszafordultam és a város viszonylag csendesebbnek tűnő fele felé vettem az irányt. Egy igazi betondzsungel. Alig volt két fa egy utcában. Nagyon furcsa. Szöul ennél barátságosabb város!
Bár a lábam már leszakadt, még bírtam a sétát. Teljesen elkeveredtem. Egy téren kötöttem ki, oszt cső! Semmi nem volt kiírva! Lehet hogy szép hely, de nagyon bugyuta! Legalább nyilak, hogy mi merre van, de semmi. Kicsit kétségbe estem, hogy így hogy fogok visszatalálni a hotelig. Legjobbnak azt láttam, ha elindulok arra amerről jöttem és majd csak beugrik, hogy mi merre hány méter! De nem. Későre járt, és sötétedni kezdett. Már nem csak kicsit paráztam. Próbáltam nem mellékutcába keveredni. Maradtam inkább a város központja körül, reménykedve hogy meglátom valahol a hotel tetejét, vagy akár a vízi csúszdát.
Fejemet egy oszlopnak dőltve álldogáltam a sötét utcán. Síri csend volt. A város nyugalmát csak néhány eszement autós zavarta meg, akik, mint az állat úgy drifteltek a kanyarokban. Nem bírtam! Egyik a szemembe pörgette az összes kavicsot és már pisilnem is kellett! Talán, csak nincs itt senki... Deh...nagyon hülye ötlet! Nem csövelhetek! Majd csak kibírom. Amúgy sincs rajtam alsó.
-Hahóóóó! - hallottam a távolból egy ismerős hangot - Sütii! - ez HoSeok!
-I-Igen? - kiáltottam vissza - Merre vagy? - fordultam meg párszor tengelyem körül.
-Te merre vagy? - immáron hangosabban hallottam. Nem lehet messze! Futottam a hang felé, majd megláttam, hogy telefonjával világítva keres engem - JungKook! - vett észre és rohant hozzám. Meteorként csapódott karjaimba - Mi a szent szaré' mentél el? - kérdezte vállamba nyomva fejét.
-Szégyelltem magam! - upsz! Ez nem kellett volna mondanom!
-Sz-Szégyellted? Engem szégyellsz? - nézett szemeimbe.
-Nem! Nem! Nem téged szégyellek! - szorítottam még jobban magamhoz - Csak...Taehyung miatt!
-Hja...tudom...ő rosszul kezeli. De attól még nem kell elszökni! - csókolt meg.
Viszonoztam, majd utána szokásos 'Pisilnem kell!' mozdulatsoromat hajtottam végre, hogy igyekezzünk. Ő szerencsére ismerte a járást. Hamar visszaértünk. Mögöttem jött szorosan. Kihalt mondhatni a folyosó. Nehezen, de lenyomtam szobánk kilincsét. Rohanni akartam a klotyóra, de Tae az utamba állt.
-Ilyet többet ne csinálj! - nézett halál komolyan - Totál aggódtam érted! Ne játszd el ezt többet! Nem hiányzik, hogy este fél tízkor kelljen utánad menni! Megértetted?
-Meg, de most engedj! - szaladtam is a vécé felé. Épp hogy időben! Azt hittem felrobbanok! Nagyon kellett! - Aaaaaaah! - engedtem el egy megkönnyebbült sóhajt.
-Ne maradj sokáig! Holnap kelni kell! - ordított Taehyung.
-Csak nem alszik el a vécén! - szűrődött át Hopie hangja.
-Haha! Nagyon vicces! - jöttem ki - Miért is kell kelni?
-Inkább alszol egész nap! - vágta rá.
-Hűűlye! - legyintettem felé - Tae...ugye nincs harag?
-Nincs...csak rosszul ért, hogy úgy tudtam én vagyok a legfontosabb srác az életedben, erre HoSeokkal gyűröd a lepedőt. De ez a te döntésed! - mosolygott. Igaza van. Eddig ő volt az, de mint csak legjobb barát. Visszamosolyogtam és egy jóéjt ölelést adtam. Kicsit erősen hátba veregetett - De csak mértékkel Kookshii! - nevette el a mondat végét és túrt hajamba - Valaki megy fürdeni?
-Nem! Majd reggel...megint! - dőltem ágyamba.
-Ja majd holnap is: Aah! Majd holnap! - váltott hangja vékonyabbra.
Erre Hopieval csak egy nagy 'De hülye vagy!' sóhaj volt a válaszunk. Kezdte belökdösni a fürdőbe V-t és rázárta az ajtót.
-Kook... -hajolt le mellém - Lehet, túl elhamarkodottak voltunk. Lassítsunk egy picit! - nyomott csókot számra - De ezt még szabad! - vigyorodott el. - Jó éjt!
-Jó éjt neked is... De hogy hogy most normálisan...vagyis....tök Taehyungosan viselkedett V? - fordultam felé. Mivel csak egy bazi nagy ágy volt, azon kellett hármunknak osztozni. Szóval Taehyungnak maradt kemény fél méter.
-Mert nem tud rád haragudni! - fogta meg kezem - Megbeszéltük a dolgot amíg te elcsászkáltál.
-Itt-- Nem vagyok itt! - jött ki, majd fordult vissza Tae. HoSeokkal elengedtük egymást, mert gondoltuk ez zavarta.
-Jöhetsz..! - szólt Hope.
-Ha nem baj közétek fekszek! - lépett az ágyra velünk szemben.
-Há' de nem azt mondtad, hogy ez az én döntésem? - dobtam meg párnával.
-De! - dobta rám vissza és nevetni kezdett - Csak hülyülök! Nah adjatok helyet!
Húzódott közelebb hozzám HoSeok, hogy V is elférjen.
-Te..biztos hogy lefürödtél? - kérdezte hátrafordulva. Tae váratlanul hangos horkolásba kezdett - Akkor jó éjt!
Másnap reggel arra keltem, hogy igencsak fázok. Mit is vártam! Tae oldalánál az ágy mellé volt leesve az összes takaró! Külön tehetség kell ahhoz, hogy lerúgd a sajátod, vedd el a másikét, majd azt is rúgd le, de mind alva!
-Aaaaaah! - adtam ki egy ásítás szerű, reggeli 'fájdalmas az ébredés' hangot - Hyuuuung!
-Ha? - ébredt HoSeok - Merre van V?
-Mé'? Hol van? - ültem föl.
-Há' én is azt kérdem! - mondta hanyatt fekve szemeit dörzsölgetve.
-Gyerekeek! - jött is az emlegetett szamár felöltözve a mosdóból - Készüljetek! Megyünk csúszdázni! - dobott meg váltóruháinkkal. Mi a fészkes fene ütött belé? Tök érdekesen viselkedik! Mindegy! Csúszda lesz! Jeej!
-Csak így? Reggelről? Egyáltalán nyitva van? - kapta le magáról pólóját Hopi, majd vette fel a tisztát.
-Tegnap megnéztem, igen.
-Zsír! - szólaltam meg. Kezdtem volna neki az öltözködésnek, mikor eszembe jutott, hogy nincs rajtam alsó - Öhm...én mindjárt jövök... - szaladtam a budiba gatyát váltani. Hamar végeztem és utána Hopie is így tett. Tae csak nézett tovább ugyanolyan hülyén. Valami olyan járhatott a fejében: Ezek tényleg kislányok?
-Na? Mehetünk? - pattant be elénk hipersebességgel HoSeok.
-Ilyen gyorsan? - kérdeztem.
-Csak két mozdulat! - fordított az ajtó irányába - Minden össze van pakolva?
-Nyugi! - intette le V biztosra, hogy ő előkészült! Tényleg nagyon fura. Utál korán kelni, pakolni és öltözni. Valami nagyon félre csúszhatott az agyában, amikor elmentem...
Már csak telefonokat kellett magunkhoz venni és indultuk is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése