Na szóval. Akkor megint gajra vágtam egy kirándulást. Habár, ha belegondolok, nem csak én vagyok ludas! JungKookék is ugyanolyan hibásak. Végül is..én csak próbáltam velük lenni. Na meg persze az a csók... Megelőzött HoSeok. Vajon, ha én hamarabb cselekedtem volna, akkor velem is már a második nap lefekszik JungKook? Ennyire megváltozott volna? Egy kis, aranyos, rakás szerencsétlenség volt, akit szívből szerettem! Most meg...hagyjuk. Haza kell érnem, mielőtt utolérnek.
Magam mögött hagyva jóval őket és gondolataimat, beértem a hotelbe. Haladtam a szoba felé, mintha annyira ismerném a járást, pedig csak mentem egyenesen előre. Bevágtam pulóverem a sarokba és az ágyra vetettem magam. Mielőtt bárki bármit is mond, normálisan befeküdtem, hogy majd nekik is legyen hely, ha hazaérnek. A párnát képembe nyomva, levegőt alig kapva próbáltam elaludni, de ugyan miért nem ment? Az ágyneműbe fojtani könnyeimet hadműveletem megdőlt. Nem ment az elalvás, amikor szerettem volna. Csak amikor azon veszem észre magam, hogy betakargatva, lekapcsolt lámpával ébredek, kicsit meglepő tud lenni. Kifolyt nyálamat lazán a takaróba töröltem és felültem. Itthon vannak. Egymás karjában fekszenek. Most mi van? Ilyen könnyen békülnek, vagy Kookienak sikerült kitalálnia valamit?
Rossz volt látni, hogy akit én szeretek az más karjában alszik. Legszívesebben helyet cseréltem volna HoSeokkal, de nem tehetem. Ha ők így akarják. Meg JungKook még fiatal. Még ő sem tudja mit akar a kicsi szíve. Majd rájön később. De addig is próbálom visszafogni magam és nem hülyeséget csinálni.
Reggel, mikor keltem, még mindig ugyanúgy feküdtek. Fél kilenc körül lehetett. Kimentem reggelit csinálni. Benyomtam a laptopot és írtam Jinnek. Válaszolt és egy hosszú beszélgetésbe bonyolódtunk. Elmesélt töviről-hegyire mindent, mi történ a dormban. Hosszú regényeket írt, amiket már nem nagyon esett jól egymás után olvasgatni, de legalább azzal is az idő telt. Egyedül csak neki számoltam be arról, hogy szerelmes lettem JungKookba, mert tudtam, hogy ő nem ítél el. Sőt, elejétől fogva támogatott. Azóta sem szekálódik, nagyon megértő és ezért öröm vele beszélgetni. Habár nem említettem a múlt délután történteket, de akkor is, úgy éreztem, hogy megvolt minden. Lassan köszönt is el. Valamilyen Buli a nappaliban programot szervezett Jimin. Látogatói a bulinak, maga Park Ji Min. Na meg akiket odaerőszakol! Jó, hogy nem voltam ott!
-Mennyi az idő? - kérdezte halkan és kómásan az ágyból Kookie.
-9 - válaszoltam laptopomat lezárva.
-Figyelj Tae! Sajnálom! - kelt ki az ágyból.
-Én sajnálom! Egy barom vagyok! - léptem közel hozzá és átöleltem.
-Nem vagy barom, csak én hülye! - szorított vállamnál.
-Csináltam nektek reggelit, de csak mert volt időm! - elengedtem, majd elmosolyodtam.
-Köszi! - engedett el ő is és az asztalhoz sétált. HoSeok még mindig az ágyban ücsörgött. Se nem mosolygott, se nem szomorkodott. Vagyis fapofát vágott. Felkelt, és ő is enni ment. Egymással szemben ültek.
~A MARADÉK PÁR NAP ELTELTÉVEL~
Utolsó napunk volt Incheonban. Ezt a napot, vagyis hát fél napot mindhárman pakolászással töltöttük. Félve, hogy valamit otthagyunk, még vagy ötször átnéztük a szekrényt és ezzel aztán tényleg nem maradt időnk, csak hogy kiérjünk a vasútállomásra. Hosszú és számomra unalmas út várt ránk.
Iszonyat boldog voltam, hogy végre visszaértünk Szöulba! Nincs messze az állomás a dormtól, szóval elég hamar hazaértünk. Reménykedtem, hogy valaki vár ránk az ajtóban, de mit is vártam! Majd leszakadtam két táska miatt, de azért még ajtót is nyissak!-Megjötteeeeeem! - kiabáltam szét a folyosón, miután foggal ajtót nyitottam.
-Hát te? - sétált mosolyogva SeokJin.
-Hát én? - nyomtam kezébe a táskákat.
-Többiek?
-Hát ők... - léptek is be a dormba. Kézen fogva egymást meg minden. Látom nem nagyon fogja őket zavarni, ha valamit sejtenek a többiek. Jin rájuk nézett és kicsit sem feltűnően elnevette magát, majd mikor rám, hirtelen elkomolyodott.
-Nem röhög, együtt érez! - mondta még mindig komoly fejjel. Ja hát ha arcra komoly, belül szakad a röhögéstől. Ezt már nagyon tudom - Menjetek kipakolni, aztán egyetek! - adta vissza táskáimat és ismét nevetni kezdett.
-Kapd be! - mutattam ujjamat vigyor kíséretében, majd elindultam a szobám felé. Fog az anyám most pakolni! Éhen halok! - Mit eszünk?
-Mit kérsz? - kérdezett vissza Nam.
-Mi van itthon?
-Mit ennél?
-Mit ehetek?
-Mit adsz érte?
-Egy marha nagy böfögést? - vágtam értelmes fejet ezután az értelmes párbeszédünk után.
-Ott a hűtő! - merült el telefonjában és a narancslé szívószállal való szürcsölgetésében.
-Yes!
-Neeh! - nézett rám Jimin.
-Dee!
-Nem azt énekelted véletlenül egyik dalunkban, hogy te udvarias vagy?
-Ez udvariasság kérdése? Amúgy is, vannak itt lányok?
-Igen! - nézett háta mögé.
-Héé! - dobta meg őt szivaccsal Jin.
-Ezt elbuktátok! - vettem magamhoz egy poharat, a kólát, egy kenyeret a tálcáról amire tettem pár szalámit - Ez egy királyi ebéd lesz, egy királyi befejezéssel! - dőltem volna hanyatt a székben, ha nem fából lenne. Na ezért nem kell megszokni a hoteleket... Mindenki vigyorogva evett. Még Jimin is. Nem is az, hogy undorodik, hanem nem képes felfogni, hogy én nagyobbat tudok mint ő!
-Eljött az idő Tae! - veregetett hátba Suga. Megettem utolsó falatomat és kezembe vettem a poharat. YoonGi masszírozni kezdte vállamat.
-Verseny közted és Jimin közt? - tette fel a kérdést Mon.
Válaszként fölállt és szembe nézett velem. HoSeok ugyanazt tette, mint Suga. Felkészítette Jimint; odatolt egy pohár kólát és szépen megitatta vele.
-Na kezdd csak Tae! - szólt rám JungKook. Kicsit hátrébb toltam fejem és nagyra nyitottam számat. A kóla megtette hatását, elég szépen szólt, de a szalámi utóízétől hányni tudtam volna. Jimin is kicsit meghátrált majd művészien nekikezdett. Lehet, hogy a kezdés szép volt, de hirtelen abba maradt.
-A kóla! - hadarta el, majd szájához emelte kezét. Nagy köhögésbe kezdett.
-Jól van már! Hát ne hányd el magad! - veregette meg hátát Jin - Nem akarok takarítani!
-Köcsög! - tette torkához kezét és tovább folytatta krahácsolását.
-Na jó! Amíg Jimin fuldoklik, addig kijelentem, hogy V, nyertél! - mondta műsorvezetősdit játszva NamJoon.
Büszkén ültem vissza a székbe és megint a hotelben megszokott kényelem járt a fejemben, ezért gyönyörűen eltaknyoltam a székkel.
-Aaaah, bakker! - fogtam meg térdem, amit erősen bevertem az asztalba.
-Jól vagy? - sétált oda hozzám hat ember közül egy, Jin. Na szóval ilyen fontos vagyok?
Ez nagyon állat volt xD
VálaszTörlésVárom a következőt :)