~BTS YAOI~ 8. rész - Versengés

      ~V POV~

      Na szóval. Akkor megint gajra vágtam egy kirándulást. Habár, ha belegondolok, nem csak én vagyok ludas! JungKookék is ugyanolyan hibásak. Végül is..én csak próbáltam velük lenni. Na meg persze az a csók... Megelőzött HoSeok. Vajon, ha én hamarabb cselekedtem volna, akkor velem is már a második nap lefekszik JungKook? Ennyire megváltozott volna? Egy kis, aranyos, rakás szerencsétlenség volt, akit szívből szerettem! Most meg...hagyjuk. Haza kell érnem, mielőtt utolérnek.
      Magam mögött hagyva jóval őket és gondolataimat, beértem a hotelbe. Haladtam a szoba felé, mintha annyira ismerném a járást, pedig csak mentem egyenesen előre. Bevágtam pulóverem a sarokba és az ágyra vetettem magam. Mielőtt bárki bármit is mond, normálisan befeküdtem, hogy majd nekik is legyen hely, ha hazaérnek. A párnát képembe nyomva, levegőt alig kapva próbáltam elaludni, de ugyan miért nem ment? Az ágyneműbe fojtani könnyeimet hadműveletem megdőlt. Nem ment az elalvás, amikor szerettem volna. Csak amikor azon veszem észre magam, hogy betakargatva, lekapcsolt lámpával ébredek, kicsit meglepő tud lenni. Kifolyt nyálamat lazán a takaróba töröltem és felültem. Itthon vannak. Egymás karjában fekszenek. Most mi van? Ilyen könnyen békülnek, vagy Kookienak sikerült kitalálnia valamit?
      Rossz volt látni, hogy akit én szeretek az más karjában alszik. Legszívesebben helyet cseréltem volna HoSeokkal, de nem tehetem. Ha ők így akarják. Meg JungKook még fiatal. Még ő sem tudja mit akar a kicsi szíve. Majd rájön később. De addig is próbálom visszafogni magam és nem hülyeséget csinálni.

      Reggel, mikor keltem, még mindig ugyanúgy feküdtek. Fél kilenc körül lehetett. Kimentem reggelit csinálni. Benyomtam a laptopot és írtam Jinnek. Válaszolt és egy hosszú beszélgetésbe bonyolódtunk. Elmesélt töviről-hegyire mindent, mi történ a dormban. Hosszú regényeket írt, amiket már nem nagyon esett jól egymás után olvasgatni, de legalább azzal is az idő telt. Egyedül csak neki számoltam be arról, hogy szerelmes lettem JungKookba, mert tudtam, hogy ő nem ítél el. Sőt, elejétől fogva támogatott. Azóta sem szekálódik, nagyon megértő és ezért öröm vele beszélgetni. Habár nem említettem a múlt délután történteket, de akkor is, úgy éreztem, hogy megvolt minden. Lassan köszönt is el. Valamilyen Buli a nappaliban programot szervezett Jimin. Látogatói a bulinak, maga Park Ji Min. Na meg akiket odaerőszakol! Jó, hogy nem voltam ott!
       -Mennyi az idő? - kérdezte halkan és kómásan az ágyból Kookie.
       -9 - válaszoltam laptopomat lezárva.
       -Figyelj Tae! Sajnálom! - kelt ki az ágyból.
       -Én sajnálom! Egy barom vagyok! - léptem közel hozzá és átöleltem.
       -Nem vagy barom, csak én hülye! - szorított vállamnál.
       -Csináltam nektek reggelit, de csak mert volt időm! - elengedtem, majd elmosolyodtam.
       -Köszi! - engedett el ő is és az asztalhoz sétált. HoSeok még mindig az ágyban ücsörgött. Se nem mosolygott, se nem szomorkodott. Vagyis fapofát vágott. Felkelt, és ő is enni ment. Egymással szemben ültek.

       ~A MARADÉK PÁR NAP ELTELTÉVEL~

       Utolsó napunk volt Incheonban. Ezt a napot, vagyis hát fél napot mindhárman pakolászással töltöttük. Félve, hogy valamit otthagyunk, még vagy ötször átnéztük a szekrényt és ezzel aztán tényleg nem maradt időnk, csak hogy kiérjünk a vasútállomásra. Hosszú és számomra unalmas út várt ránk.
 
       Iszonyat boldog voltam, hogy végre visszaértünk Szöulba! Nincs messze az állomás a dormtól, szóval elég hamar hazaértünk. Reménykedtem, hogy valaki vár ránk az ajtóban, de mit is vártam! Majd leszakadtam két táska miatt, de azért még ajtót is nyissak!
       -Megjötteeeeeem! - kiabáltam szét a folyosón, miután foggal ajtót nyitottam.
       -Hát te? - sétált mosolyogva SeokJin.
       -Hát én? - nyomtam kezébe a táskákat.
       -Többiek?
       -Hát ők... - léptek is be a dormba. Kézen fogva egymást meg minden. Látom nem nagyon fogja őket zavarni, ha valamit sejtenek a többiek. Jin rájuk nézett és kicsit sem feltűnően elnevette magát, majd mikor rám, hirtelen elkomolyodott.
       -Nem röhög, együtt érez! - mondta még mindig komoly fejjel. Ja hát ha arcra komoly, belül szakad a röhögéstől. Ezt már nagyon tudom - Menjetek kipakolni, aztán egyetek! - adta vissza táskáimat és ismét nevetni kezdett.
       -Kapd be! - mutattam ujjamat vigyor kíséretében, majd elindultam a szobám felé. Fog az anyám most pakolni! Éhen halok! - Mit eszünk?
       -Mit kérsz? - kérdezett vissza Nam.
       -Mi van itthon?
       -Mit ennél?
       -Mit ehetek?
       -Mit adsz érte?
       -Egy marha nagy böfögést? - vágtam értelmes fejet ezután az értelmes párbeszédünk után.
       -Ott a hűtő! - merült el telefonjában és a narancslé szívószállal való szürcsölgetésében.
       -Yes!
       -Neeh! - nézett rám Jimin.
       -Dee!
       -Nem azt énekelted véletlenül egyik dalunkban, hogy te udvarias vagy?
       -Ez udvariasság kérdése? Amúgy is, vannak itt lányok?
       -Igen! - nézett háta mögé.
       -Héé! - dobta meg őt szivaccsal Jin.
       -Ezt elbuktátok! - vettem magamhoz egy poharat, a kólát, egy kenyeret a tálcáról amire tettem pár szalámit - Ez egy királyi ebéd lesz, egy királyi befejezéssel! - dőltem volna hanyatt a székben, ha nem fából lenne. Na ezért nem kell megszokni a hoteleket... Mindenki vigyorogva evett. Még Jimin is. Nem is az, hogy undorodik, hanem nem képes felfogni, hogy én nagyobbat tudok mint ő!
      -Eljött az idő Tae! - veregetett hátba Suga. Megettem utolsó falatomat és kezembe vettem a poharat. YoonGi masszírozni kezdte vállamat.
      -Verseny közted és Jimin közt? - tette fel a kérdést Mon.
      Válaszként fölállt és szembe nézett velem. HoSeok ugyanazt tette, mint Suga. Felkészítette Jimint; odatolt egy pohár kólát és szépen megitatta vele.
      -Na kezdd csak Tae! - szólt rám JungKook. Kicsit hátrébb toltam fejem és nagyra nyitottam számat. A kóla megtette hatását, elég szépen szólt, de a szalámi utóízétől hányni tudtam volna. Jimin is kicsit meghátrált majd művészien nekikezdett. Lehet, hogy a kezdés szép volt, de hirtelen abba maradt.
      -A kóla! - hadarta el, majd szájához emelte kezét. Nagy köhögésbe kezdett.
      -Jól van már! Hát ne hányd el magad! - veregette meg hátát Jin - Nem akarok takarítani!
      -Köcsög! - tette torkához kezét és tovább folytatta krahácsolását.
      -Na jó! Amíg Jimin fuldoklik, addig kijelentem, hogy V, nyertél! - mondta műsorvezetősdit játszva NamJoon.
      Büszkén ültem vissza a székbe és megint a hotelben megszokott kényelem járt a fejemben, ezért gyönyörűen eltaknyoltam a székkel.
      -Aaaah, bakker! - fogtam meg térdem, amit erősen bevertem az asztalba.
      -Jól vagy? - sétált oda hozzám hat ember közül egy, Jin. Na szóval ilyen fontos vagyok?

~BTS YAOI~ 7. rész - Szétszórt gondolatok

      ~JungKook POV~

      Kavargott bennem mindenféle érzés. Tudtam, hogy nem helyes, amit tettem, de..olykor még én magam sem tudom, mit miért teszek. Utána persze mindig megbánom. Csak, ezek után hogy fogok HoSeokra nézni? Ezen kell agyalnom, akármennyire is próbálok koncentrálni arra, mit motyog Taehyung.
       Keze eggyé vált farzsebemmel, orcája pedig vállammal. Körmömet piszkálgattam és próbáltam néha-néha viszonylag normál fejjel ránézni. De nem ment. Az a Bakker, már én sem tudom mit csináljak tekintetem iszonyat röhejes. Egy nyomorult mondatot próbáltam magamból kiszedetni. Ha a szerencsétlenség fájna én már rég szörnyethaltam volna! Azt nem értem, máskor tök magabiztos vagyok, csak mikor már a Jóisten is a fejét fogja...azt érezteti velem. Visszatértem tehát gondolataim örvényébe. Bal kezemet nem túl erősen, de hirtelen vállára emeltem. Felém nézett, majd én is felé. Szemeztünk. Lassú, halk léptekkel haladtunk. Egyszer csak megállt. Másik keze is zsebembe került, majd kis puszit nyomott számra. Ez már tényleg nem kellett volna. Összekeverte összegyűjtött érzelmeimet és gondolataimat! Nem látta rajtam, hogy nem kell? Sajnos minden tovább romlott, ugyanis a pusziból csók lett. Már mindegy...szétszóródott gondolataimat messze vitte a szél.
      -JungKook? Mi a..? - halk ledöbbenés a háttérben. Egy ismerős hang. Nem hogy elvesztettem a gondolataimat, még magyarázkodjak is. De mit? Tae nem engedte el ajkaimat. Nekem meg nem volt kedvem. Ha ennyire nem érdekli, neki csak vannak még érvei - Jung...Kook...miért? - halkult el még jobban és rohanást hallottam, egyre messzebbről. Na jó, lehet őt tényleg nem érdekli, de engem igen. Leszakadtam szájáról és Hope után rohantam. Egy felől jöhetett, egy kis egysávos, zsákutcába haladtunk. Hamar utol tudtam érni. Vagyis látószögembe került. De mikor már ténylegesen utolértem, egy agyon graffitizett falnak dőlve ült, térdeibe hajtva arcát.
      -HoSeok! -karoltam volna át, de lerázott.
      -Hagyj békén! - szó szerint ellökött magától. Visszamentem és próbáltam felét felhajtani, hogy szemébe tudjak nézni. Ő maga emelte meg fejét, ahogy hideg ujjam állához  ért. Csupa könny volt arca...miattam! Legszívesebben elrohantam volna szégyenemben! Úgy néztem rá, mintha még sosem láttam volna - Csak beszélgettek, mi? - gúnyosan nevetett - És én azt hittem majd a jövőben is megbízhatok benned! - állt fel és indult a főút felé. Ökrök hogy bőgetik a motrokat! Nem értettem miket mondott. Ment saját feje után. Mikor feleszméltem, hogy épp a főút felé megy, összeszedtem magam. Baszki! Nem hallja?
       -HoSeok! - ordítottam utána és fénysebességgel kezdtem el futni felé - A motrok! Vigyázz!

       ~V POV~
 
      Szorult helyzet. Kínok és belső fájdalmak újbóli előtörése. Mondd Taehyung, miért vagy ekkora seggfej? Miért kell tönkretenni a legjobb barátodat? Elég lett volna a kérésből egy is, de nem. Egy szerencsétlen kis...ah! Hülye vagy Taehyung!
      Tettek tönkre percről percre a kínzó gondolatok. Ahogy JungKook megvetően néz rám; hogy le se szar; hogy nem leszünk többé barátok...! Percek óta odavan, sőt..már lehet az egy negyedórája is. El kéne indulni haza. Úgy is arra mentek, csak...mondjuk nem biztos hogy látni szeretnének. Egy kis időt még várok. Noh, meg egy telefon! Nagyon zsír vagy Jin! Most kell hívni!
      -Halóh? - sóhajtottam bele.
      -Szia! - szólt bele igencsak jókedvűen.
      -Mi az? - kérdeztem egykedvűen.
      -Hogy-hogy mi? Hallani akartuk a hangodat!
      -Akartuk?
      -Itt vannak a többiek is.
      -Oh, király!
      -Nah, mi jó dolgok történnek felétek?
      -Jónak is kéne?
      -Mit csesztél el már megint?
      -Höh, kösz! Amúgy semmit, csak kurvára elfáradtam. - fogtam fejem. Hazudok hyungomnak, csúnyán beszélek, buzulok. Mi lett belőlem?
      -Akarsz egyáltalán beszélgetni?
      -Nem! - fogalmaztam tömören és tapintatosan.
      -Akkor szia. Majd beszélünk ha hívtok. Oké? 
      -Oké. - letettem.
      Elindultam kifelé, valamerre a város felé. Hosszú, mégis kis utcácska, mely nagyon visszhangos. A főútról érkező motor bőgése is tisztán hallható volt. Ó hogy ütne el az egyik! De túl messze vagyok! Sétáltam öntudatlanul, és bőgést hallottam, de nem csak a gépekét. Emberi. A sarkon. JungKook!
       -De, miért csókolóztatok? - tette fel szipogva a kérdést HoSeok, karjai közt tartva Kookot. Talán...nincs akkora összetörés, mint gondoltam. Szegény Kookie csak szipogott Hope vállain. Megértem...ilyenkor senki nem tudna semmit elmondani, felidézni. Pláne ilyet.
       -Én kértem! Én csókoltam meg! - sétáltam oda hozzájuk nesztelenül, csupán csak beszédemből lehetett tudni, hogy én is ott vagyok. Hope elengedte Kookiet, odajött hozzám és ököllel jól pofán vágott. Láttam az aszfaltra csöppenni véremet. Megérdemeltem. Jogosan kaptam. Zsepit tettem orromhoz, majd egy alig hallható sajnálomot mondtam. Elindultam vissza a hotelbe. Útközben elgondolkodtam, nem-e kéne fölszállnom az egyik metróra és hazamenni. De bírnom kell. Kell gerincnek is lenni bennem. Beszélnem kell velük. Csak...hadd csillapodjanak még egy kicsit a dolgok.

   
   

~BTS YAOI~ 6. rész - Időtöltés

       ~JungKook POV~

      Egész úton csak vigyorgott, mint a tejbetök. Tényleg van valami gond... Talán rossz kávét ivott? Inkább nem is tippelek. De...azért jó lenne megtudni.
      -Baszki! - tette szájához kezét HoSeok - Ki akarjuk várni ezt a sort?
      -Ha ilyen korán felkeltem miatta? - vágta rá V.
      -Valószínű... - hajtottam le fejem - Miért megyünk inkább fagyizni? Majd később visszajövünk!
      -Lehet igazad van Süti. - karolt át oldalról - Van nálam valamennyi pénz - nyúl zsebébe - Vagy nincs... Taehyung hozta a gatyámat...
      -Jó, na! Visszaadom. Akkor délben? Talán rövidebb lesz a sor... - álltunk is ki az irgalmatlan hosszú sorból.
      Hamar visszaértünk a hotel melletti fagyizóhoz. Méghozzá olasz főzött fagylaltok! Nem is drágák! Nincs is nagy sor!
      -V adj pénzt! - pattantam elé tenyeremet kitartva. Belenyúlt zsebébe és előhúzott belőle valamennyi wont. Hm...biztos benne van Hopie-é is - Kösz! - és rohantam is. Vettem magamnak két gombócot. Olcsó és nagyon finom! - HoSeok, te nem veszel?
      -De, de add oda a maradék money-t! - nyúlt zsebembe és nem csak hogy kivette a pénzt, de sikeresen ki is fordította.
      Taehyung az egyik kis asztalnál üldögélt, telefonjára meredve. Nem igazán nézett máshova, csak rám és HoSeokra. Odamentem hozzá, mert már aggasztott az odafigyelése, meg minden.
      -Tae...lehet egy kérdésem? - nyaltam fagyimba.
      -Mondd! - zárta le a mobilt. Kisujjával belekanalazott a fagylaltba és egy cuppantás kíséretében ribisen lenyalta róla.
      -Mostanában....tök érdekesen viselkedsz... Miért?
      -Mert - sóhajtott egyet - furcsa, hogy ti, amikor ebben a három napban láttalak titeket...csókolóztatok. Kedveskedni akartam, hogy szakíts rám időt...nem voltunk már napok óta együtt. Próbáltam természetes lenni, de ezek szerint nem voltam az.
      -S-Sajnálom... Csinálunk majd a csúszda után valamit? - kérdeztem a fagyit közelebb tolva hozzá.
      -Örülnék neki! - nyalt bele.
      -Mi van? Mi van? Mi van? - jött oda Hope fagylalttal.
      -Mi lenne? - törölte le száját.
      -Nem tudom... - nyalta le a fagyi tetejéről a mázat - Miről beszélgettetek?
      -Semmi különösről. - szóltam én is és eszegettem tovább a finomságot.
      Egy-két szóváltással befejeztük a nyammogást. Visszanéztünk a csúszda felé és lényegesen rövidebb volt a sor. Beálltunk tehát a végére. Hamarabb, mint gondoltuk, eljutottunk a pénztárhoz, ahol a maradék pénzből ki is jött három jegy. Lepakoltunk és én már rohantam is a nagy, kék csúszda felé. Fedett volt és kanyaros. Ez kell nekem! Szaladtam a lépcső felé, szorosan utánam Taehyung is. Megvártam őt és HoSeokot. Egyszerre csúsztunk le. Volt egy picit kellemetlen pillanat, amikor V elkezdett balra dőlni, lába belém volt akasztva és majdnem megfordultunk. Hopie közben a vállamat fogta hátulról, hadd forogjon ő is. Váratlanul lett vége a kanyargó csúszdának, de valami eszméletlen király volt! Igaz, hogy érkezéskor a fél medencét benyeltem, de akkor is! Mentem még 'párszor'. 
      Király volt, de egy idő után unalmas is. De leginkább csak a víz benyelése volt az. Meg teljesen átáztam. Szóval pakolásztunk, sütkéreztünk egy rövidet szárítkozás gyanánt a napon és indultunk vissza a hotelba. Felértünk és mint mindig, csak lehánytuk a sarokba a táskákat és indultunk is dolgunkra. HoSeok a mosdóba, Taehyung a hűtőbe, én az ágyba. Hajam hülye szaga és a párnák kellemes illata nem volt a legjobb kombináció. De sebaj, ha J-Hope végzett megyek én is. Egy picit vártam és már mehettem is helyére. Gyors zuhany hajmosással spékelve. Máris könnyebnek érzem magam.
      -Nah? Akkor megyünk valamerre sétálni? - lépett közel hozzám Tae.
      -Mentek sétálni? - nézett ránk Hope.
      -Csak egy kis idő együtt. - szóltam én is.
      -Sétafikálunk csak a városban. - szedte össze magát - Akkor? Indulhatunk?
      -Persze!
      -Sziasztok! - köszönt picit búsan Hope.
      -Szia! - hangzott el tőlünk.
      Kisétáltunk. Először a város központja felé vettük az irányt, majd az áruházak felé. Nem mentünk be, csak kirakatot nézegettünk és közben mindenről beszélgettünk. Elkeveredtünk egy kis mellékutcába, ahol kb. csak mi voltunk.
      -Kookie, kérdezhetek valamit? - fordult velem szembe.
      -Persze, mondd!
      -Milyen egy pasival csókolózni?
      -Hát, jó...vagy hogy érted?
      -Öhm....hát úgy, hogy nem érzel semmi olyat, hogy ezt nem kéne, mert ő is...na érted!
      -Nem. Miért? Kéne? - nevettem el magam.
      -Nem tudom... Deh...kérhetek valamit? - emelte kezét vállamra.
      -Aha.
      -Ejts bűnbe! Most! - hajolt közel, s suttogta fülembe.
      -Ahogy kéred! - susogtam vissza, majd jobb kezem tarkójára került. Közel húztam magamhoz, fejemet elfordítva lágyan ajkaira tapadtam. Bal kezemet hideg karján végig húztam. Nyelve át akart férkőzni számba, engedtem. Mozdulatlanul álltunk egy kis utcácskában egymás ajkán lógva. Elengedtem. - Még! - kérlelt. Gyorsabb volt, így ő csókolt meg engem. - Kook...! Szabad még?
       -Utcán vagyunk! Meg...meg nem csak barátok vagyunk? - tértem magamhoz, majd hátráltam.
       -Deh..azok vagyunk...de...Kookshii! Olyan kis ellenállhatatlan vagy! Tudod mióta vártam ezt? - jött közelebb. Visszacsöppentem. Mit is tudtam volna erre válaszolni, csak is egy újabb csók. Tarkóját fogtam ismét és fejét úgy tartottam, hogy kényelmesen fölé hajolhassak. Elengedett majd átkarolt vállamnál kinyújtott karokkal. Kezeimet derekára emeltem és úgy néztem szemeibe. Miért érzem csókját ugyanolyan jónak, mint HoSeokét? Mindkettejük iránt nem érezhetek szerelmet... ez nem helyes! De a melegség sem. Még is az lettem!
      -Menjünk tovább! - utasítottam a betont bámulva.
      -Oké! - felelte, majd farzsebembe csúsztatva bal kezét, elindultunk.

   
     

~BTS YAOI~ 5. rész - Miért fura?

  ~JungKook POV~

  Kínlódtam a mosdóban egymagam, néha a tükörbe nézve. Láttam magamon, hogy megbántam... Nem csak éreztem. Könnyesek és vörösek voltak szemeim. Utólag belegondolva, talán még sem volt jó ötlet az egész. Elég lett volna csak egy határozott NEM-et mondanom, megértette volna. Taehyung..aah..róla ne ia beszéljünk. Tönkre tettem kettőnk barátságat. Jó, azt mondta nincs semmi,  deh...már nem lesz semmi úgy ahogy eddig. Nem fog reggelente ébreszteni, még ha utáltam is, de nagyon fog hiányozni.
      Kád oldalálnak dőlve szipogtam. Túl gyorsan történik minden! Túl hülye vagyok, sosem gondolok át semmit!
      Egy jó ideig még fogadtam gondolataim fájdalmas pofonjait, de nem bírtam tovább. Kimentem a szobába, ahol épp folyt a nagy semmittevés. Nem akartam szemükbe nézni. Biztos ők is vitáztak, lehet, hogy miattam haragszanak egymásra. Nem kéne felhoznom, vagy beleavatkoznom.
     Tehát tervek és telefon nélkül indultam útnak. Először csak a hotelt akartam párszor végig járni, de túl meleg volt, így kimentem szellőzni. Körülsétáltam az épületet, a mellette lévő fagyizót. Még mindig bűntudatot éreztem amikor az ajtó felé vettem az irányt. Elhatároztam hát magam, hogy sötétedésig nem is fogok felmenni. Elindultam a vízi csúszda felé, de nagyon úgy nézett ki, hogy esni fog. Na meg pénz nélkül sokra megyek. Visszafordultam és a város viszonylag csendesebbnek tűnő fele felé vettem az irányt. Egy igazi betondzsungel. Alig volt két fa egy utcában. Nagyon furcsa. Szöul ennél barátságosabb város!
      Bár a lábam már leszakadt, még bírtam a sétát. Teljesen elkeveredtem. Egy téren kötöttem ki, oszt cső! Semmi nem volt kiírva! Lehet hogy szép hely, de nagyon bugyuta! Legalább nyilak, hogy mi merre van, de semmi. Kicsit kétségbe estem, hogy így hogy fogok visszatalálni a hotelig. Legjobbnak azt láttam, ha elindulok arra amerről jöttem és majd csak beugrik, hogy mi merre hány méter! De nem. Későre járt, és sötétedni kezdett. Már nem csak kicsit paráztam. Próbáltam nem mellékutcába keveredni. Maradtam inkább a város központja körül, reménykedve hogy meglátom valahol a hotel tetejét, vagy akár a vízi csúszdát.
      Fejemet egy oszlopnak dőltve álldogáltam a sötét utcán. Síri csend volt. A város nyugalmát csak néhány eszement autós zavarta meg, akik, mint az állat úgy drifteltek a kanyarokban. Nem bírtam! Egyik a szemembe pörgette az összes kavicsot és már pisilnem is kellett! Talán, csak nincs itt senki... Deh...nagyon hülye ötlet! Nem csövelhetek! Majd csak kibírom. Amúgy sincs rajtam alsó.
      -Hahóóóó! - hallottam a távolból egy ismerős hangot - Sütii! - ez HoSeok!
      -I-Igen? - kiáltottam vissza - Merre vagy? - fordultam meg párszor tengelyem körül.
      -Te merre vagy? - immáron hangosabban hallottam. Nem lehet messze! Futottam a hang felé, majd megláttam, hogy telefonjával világítva keres engem - JungKook! - vett észre és rohant hozzám. Meteorként csapódott karjaimba - Mi a szent szaré' mentél el? - kérdezte vállamba nyomva fejét.
      -Szégyelltem magam! - upsz! Ez nem kellett volna mondanom!
      -Sz-Szégyellted? Engem szégyellsz? - nézett szemeimbe.
      -Nem! Nem! Nem téged szégyellek! -  szorítottam még jobban magamhoz - Csak...Taehyung miatt!
      -Hja...tudom...ő rosszul kezeli. De attól még nem kell elszökni! - csókolt meg.
      Viszonoztam, majd utána szokásos 'Pisilnem kell!' mozdulatsoromat hajtottam végre, hogy igyekezzünk. Ő szerencsére ismerte a járást. Hamar visszaértünk. Mögöttem jött szorosan. Kihalt mondhatni a folyosó. Nehezen, de lenyomtam szobánk kilincsét. Rohanni akartam a klotyóra, de Tae az utamba állt.
      -Ilyet többet ne csinálj! - nézett halál komolyan - Totál aggódtam érted! Ne játszd el ezt többet! Nem hiányzik, hogy este fél tízkor kelljen utánad menni! Megértetted?
      -Meg, de most engedj! - szaladtam is a vécé felé. Épp hogy időben! Azt hittem felrobbanok! Nagyon kellett! - Aaaaaaah! - engedtem el egy megkönnyebbült sóhajt.
      -Ne maradj sokáig! Holnap kelni kell! - ordított Taehyung.
      -Csak nem alszik el a vécén! - szűrődött át Hopie hangja.
      -Haha! Nagyon vicces! - jöttem ki - Miért is kell kelni?
      -Inkább alszol egész nap! - vágta rá.
      -Hűűlye! - legyintettem felé - Tae...ugye nincs harag?
      -Nincs...csak rosszul ért, hogy úgy tudtam én vagyok a legfontosabb srác az életedben, erre HoSeokkal gyűröd a lepedőt. De ez a te döntésed! - mosolygott. Igaza van. Eddig ő volt az, de mint csak legjobb barát. Visszamosolyogtam és egy jóéjt ölelést adtam. Kicsit erősen hátba veregetett - De csak mértékkel Kookshii! - nevette el a mondat végét és túrt hajamba - Valaki megy fürdeni?
      -Nem! Majd reggel...megint! - dőltem ágyamba.
      -Ja majd holnap is: Aah! Majd holnap! - váltott hangja vékonyabbra.
      Erre Hopieval csak egy nagy 'De hülye vagy!' sóhaj volt a válaszunk. Kezdte belökdösni a fürdőbe V-t és rázárta az ajtót.
      -Kook... -hajolt le mellém - Lehet, túl elhamarkodottak voltunk. Lassítsunk egy picit! - nyomott csókot számra - De ezt még szabad! - vigyorodott el. - Jó éjt!
      -Jó éjt neked is... De hogy hogy most normálisan...vagyis....tök Taehyungosan viselkedett V? - fordultam felé. Mivel csak egy bazi nagy ágy volt, azon kellett hármunknak osztozni. Szóval Taehyungnak maradt kemény fél méter.
      -Mert nem tud rád haragudni! - fogta meg kezem - Megbeszéltük a dolgot amíg te elcsászkáltál.
      -Itt-- Nem vagyok itt! - jött ki, majd fordult vissza Tae. HoSeokkal elengedtük egymást, mert gondoltuk ez zavarta.
      -Jöhetsz..! - szólt Hope.
      -Ha nem baj közétek fekszek! - lépett az ágyra velünk szemben.
      -Há' de nem azt mondtad, hogy ez az én döntésem? - dobtam meg párnával.
      -De! - dobta rám vissza és nevetni kezdett - Csak hülyülök! Nah adjatok helyet!
      Húzódott közelebb hozzám HoSeok, hogy V is elférjen.
      -Te..biztos hogy lefürödtél? - kérdezte hátrafordulva. Tae váratlanul hangos horkolásba kezdett - Akkor jó éjt!
     
      Másnap reggel arra keltem, hogy igencsak fázok. Mit is vártam! Tae oldalánál az ágy mellé volt leesve az összes takaró! Külön tehetség kell ahhoz, hogy lerúgd a sajátod, vedd el a másikét, majd azt is rúgd le, de mind alva!
      -Aaaaaah! - adtam ki egy ásítás szerű, reggeli 'fájdalmas az ébredés' hangot - Hyuuuung!
      -Ha? - ébredt HoSeok - Merre van V?
      -Mé'? Hol van? - ültem föl.
      -Há' én is azt kérdem! - mondta hanyatt fekve szemeit dörzsölgetve.
      -Gyerekeek! - jött is az emlegetett szamár felöltözve a mosdóból - Készüljetek! Megyünk csúszdázni! - dobott meg váltóruháinkkal. Mi a fészkes fene ütött belé? Tök érdekesen viselkedik! Mindegy! Csúszda lesz! Jeej!
      -Csak így? Reggelről? Egyáltalán nyitva van? - kapta le magáról pólóját Hopi, majd vette fel a tisztát.
      -Tegnap megnéztem, igen.
      -Zsír! - szólaltam meg. Kezdtem volna neki az öltözködésnek, mikor eszembe jutott, hogy nincs rajtam alsó - Öhm...én mindjárt jövök... - szaladtam a budiba gatyát váltani. Hamar végeztem és utána Hopie is így tett. Tae csak nézett tovább ugyanolyan hülyén. Valami olyan járhatott a fejében: Ezek tényleg kislányok? 
       -Na? Mehetünk? - pattant be elénk hipersebességgel HoSeok.
       -Ilyen gyorsan? - kérdeztem.
       -Csak két mozdulat! - fordított az ajtó irányába - Minden össze van pakolva?
       -Nyugi! - intette le V biztosra, hogy ő előkészült! Tényleg nagyon fura. Utál korán kelni, pakolni és öltözni. Valami nagyon félre csúszhatott az agyában, amikor elmentem...
       Már csak telefonokat kellett magunkhoz venni és indultuk is.

~BTS YAOI~ 4. rész - Kookshi beindul

      ~JungKook POV~

      V nagyon haragudott Hopera, pedig rám is lehetne. Olyannak hitt mindig is engem, amilyennek megismert. Ártatlan kis maknae.
      -Az történt, - kezdett sóhajtva mondandójának Hope - hogy...hogy...
      -Hogy le akartad fektetni JungKookot?
      -Ne--
      -De!
      -V én is akartam! - ordítottam beszélgetésük közepébe.
      -H-Hogy? - nézett rám értetlen szemekkel.
      -Jól hallottad! - markoltam hajamba.
      -Nem akartam rávenni a szexre! - távolodott el tőlem és földre hajított pólóm után nyúlt - Csak...te is a legjobbkor tudsz megérkezni! Nem három perce mentél el? - nézett mélyen szemeibe.
      -De, csak nem vittem magammal pénzt! Nem gondoltam volna, hogy elkezdtek itt... - kapott hirtelen mozdulattal táskája után, kivette belőle pénztárcáját, majd földhöz vágta a felesleges tárgyat. Elindult csalódott fejjel.
      -Tae...légyszi várj! - érintettem meg vállát gyengéden - N-Ne haragudj!
      Nem válaszolt. Csendben kisétált és csak egy nagy ajtó csapást hagyott maga után. Odamentem Hopiehoz, kezéből kirántottam pólómat és fel akartam venni.
      -Ne! Még ne!
      -De...
      -Azt mondtad, te is akartad! - simította meg arcomat.
      -De Taeyhung... - fűztem újaimat keze köré.
      -Csak, - sétált oda az ajtóhoz - zárjuk kulcsra! - kattant is a zár.
      Sóhajtottam saját hülyeségemen, hisz ez logikus, ha valakit kizárunk az...az ki van zárva! Igaza van...talán még lehet valami. De...fel vagyok rá egyáltalán készülve?
      -Akkor? - bújt közel hozzám - Mond azt, hogy akarod, mert felrobbanok!
      -Persze, hogy akarom! - hajoltam csókért. Lágyan eresztette le kezeit vállamról, egészen övemig. Kifordultam öleléséből, övemhez nyúltam, ami miatt nagy mosoly kerekedett arcára. Közel lépett hozzám, megcsókolt és átvette. Gyengéden kicsatolta. Nagyon nem tudtam mint hogy s mint akarja, de ő tudja.
      -JungKookie! - csókolt meg.
      -Deh...én nem tudom...elbizonytalanodtam! - hajtottam le fejemet.
      -Hogy bizonytalanodtál el? - karolt át.
      -Nem tudom!
      -Ez így nem lesz jó! - s azzal a lendülettel engedett is el, majd az ágyra vetette magát.
      Hülyén éreztem magam, de tényleg nem voltam biztos magamban. Először vagyok valakivel ilyen testközelben, na meg egy hotelben!? Hát persze, hogy kihúzzam magam a dolgok alól, elmentem egy pohár vízért, még ha nem is voltam szomjas... Előbb belebolondultam mindenbe, vagyis csak HoSeokba. Vissza is tértem hozzá a vizemmel, belekortyoltam volna, mikor kivette a kezemből.
      -Tudom, hogy nem vagy szomjas! Ha nem akarsz lefeküdni velem, csak mondd!
      -S-Sajnálom... - néztem idegesen a földre.
      -Csak, tudod. Ez így nem lesz jó! - ragadta meg könyökömet, félig karomat fogva hideg kezével. - Már felizgattál! - rántott közelebb magához.
      Nagyot nyeltem. Talán nem lesz semmi baj, ha...ha lefekszek vele. Csak nem nyitnak ránk. Bezárt ajtóval? Úgy meg pláne! Szeretem Hopiet! Élvezni is fogom! Nem kell magam győzködni! Akarom én ezt! Csak, még sosem csináltam.
      -Nah? Mi legyen?
      Megmarkoltam pólóját és lerántottam róla. Ebből rájött, hogy 'Mi legyen'. Megcsókolt, átkarolt, felemelt és az ágyat nem kímélve ráugrott, karjaiban velem.
      -Szeretlek Kookie! - csúsztatta végig tenyerét oldalamon - Akarlak! - gombolta is ki nadrágom. Szemeimet lehunyva feküdtem az ágy szélén. Karom ahogy elengedett úgy esett le. Elengedtem magam. Lassan lefejtette rólam a felesleges ruhadarabot, majd elhajította...valahova a szoba másik végébe. Visszasimult rám és újabb csókkal ajándékozott meg. Combomon húzta körmei végét néha kicsit erőteljesebben, de épp elég gyengéden. Én vetettem véget szenvedélyes csókunknak azzal, hogy feltérdeltem. Legyen fair a dolog, gatyátlanodjon meg ő is! Csatoltam volna ki övét, ha nem járt volna már előttem.
      -Sajnálom...már nem bírom! Annyira...Nagyon szűk már! - fogott meg tarkómnál és lágyan ajkaira húzott. Nem volt más dolgom, minthogy lehúzzam róla, ami szorítja szegényt.
      -Öhh! Te nem hordasz alsót? - tátottam el számat.
      -Az utóbbi időben nem. Feleslegesnek tartom... Mindig meglátlak próbák után - cuppant rá nyakamra és mondandója közben haladt lefelé - az izzadt pólón át látom izmos felsőtestedet! Kookie! Nem hiányzik ez nekem! Csak..még rosszabb lenne! Így...így egy fokkal jobb! - és elért boxerem kezdetéig.
      -É-Értelek... - totál átvitt egy másik, általa megteremtett álomvilágba, de ez még csak a kezdet. Éreztem, hogy konkrétan nem éreztem magamon khm... lágy lila színű alsómat. Lehet nem a színesekkel kéne már tényleg mosni!
      Merevedett részemen éreztem jéghideg ujjbegyeit, majd övéjét combomon. Ismét rám simult, hajamba markolt, hogy fejem kellő állapotban legyen egy újabb csókhoz. Miért csak csókol? Kár volt elkezdened! Már én is akarom! Nagyon!
      -J-Hope! Csinálj valamit! - fordítottam oldalra fejem és már csak azt láttam, hogy Hope farkamon tevékenykedik. Vagyis apró puszikat lehel rá. Ellazultam, fejemet hátradöntve. A nap fénye beszűrődött, csodás reggeli hangulatot teremtve. Épphogy vissza néztem rá tövig bekapott.
      -Uhwoooo! - fogtam meg fejét, ahogy megéreztem torka kezdetét és ültem fel félig, majd fektetett vissza.
      Gyengéden mozgott, fogait néha-néha 'használva. Új volt nagyon ez az egész, de talán direkt ezért nem világosított fel. Lehet, hogy...azt akarta, hogy teljesen tudatlanul álljak neki, és így neki, talán nekem is jobb...vagy nem tudom! A lényeg, hogy már most tetszik az egész!
      -Aaahj Kookie! - kezdett fölém térni..vissza, egy csókért.
      -Kösz, ne-- - de sikerült.
      -Ez kellett! - kuncugott - Megérdemelted!
      -Na te kis te! - fogtam meg vállait és hátradöntöttem - Hiányzott ez? - mosolyogtam, ahogy bal kezemmel feje fölött a szép fehér párnán támaszkodtam. Nem értette, csak mosolygott ugyanolyan lükén. Hozzáigazítottam nemességemet és készültem - Ne hidd hogy nem láttam még pornófilmet! - és behatoltam.
      -Aaaah! Ahk-Akkor miért nyavalyogsz, hogy vil-- Aahh! - nyögdécselt alattam. Tudtam hogy nem szenved nagyon, hisz mosolya még mindig arcán virult. Bizonytalanul, de elkezdtem mozogni.
      -Tudod...aah! Azért nyavalygok, mert...mert ott nem mondanak el mindent töviről-hegyire! Aaah! - nyöszörögtem fülébe.
      -Aaaah! Mond csak! Teh...te hány pornófilmet láttál már? - fogta meg csípőm.
      -Eleget ahhoz hogy megdugjalak! - erre a mondatomra szemei nagyra nyíltak és keze rögtön visszatért az ágyra. - HoSeok! Én..énh!
      -Te semmi! Éh-Érett vagy! Csináld! - hunyta be szemeit. Kérésének eleget tettem. Felgyorsultam. Szeme sarkában egy pici könnycsepp tanakodott, kijöjjön vagy sem.
      -Kookshii! - sóhajtotta fülembe, ahogy közelebb húzott magához - Nagyon jó voltál!
      -V-Volta-- hjaaa.. - kaj' majdnem észre sem vettem hogy elélveztem? Olyan szűk és...és meleg! Belebolondultam!
      Lemásztam róla, és az ágy szélén ücsörögve fejemet lehajtva kezdtem agyalni, úgy mindenen.
      -Kook... - térdelt mögém - Még..még ne legyen vége! - értettem a célzást. Megfordultam és számba vettem teljes méretét. Kezét gyengéden fejemre emelte, de nem mozgatta. Kikerekedtek szemeim és öklendezés szerű mozdulattal ráharaptam farkára, ahogy torkomhoz ért. - Sssh! Auuh! - folytattam. Kis idő után ő is felmondta a szolgálatot. Számba élvezett. Lehajtottam a fejemet...kicsit kellemetlen volt. - Kookshii! Ez...ez nagyon jó volt! - kapta fel ruháit és ment mosakodni, öltözni.
      Mosakodni én nem akartam. Úgysem mentem aznap sehova, a másnap reggellel el lesz intézve. Taehyung meg...ő sejtheti mi volt. Mentem tehát ruhát szerezni magamnak. Hm..ez az alsógatyátlanság...ezt kipróbálom.
      Előkotortam egy pólót és egy rövidnadrágot. Felkaptam és akartam indulni egy pohár vízért, mert már tényleg szomjas voltam, de az ajtó mögül dübörgés hallatszott.
      -Nyííííííítom máááááár! - léptem idegesen az ajtóhoz,
      -Szóval akkor? - V állt ott - Gyere! - ragadta meg csuklómat és rángatott a takarítói szertárba - Te..te tényleg lefeküdtél HoSeokkal?
      -N-Nem..
      -Akkor? Miért volt bezárva az ajtó..és miért vagy más ruhában, mint azelőtt, hogy elmentem? - nézett végig rajtam.
      -De...
      -Kookhii - sóhajtott és megfogta karomat - Miért hazudsz? Legjobb barátok vagyunk, nem?
      -De.
      -Akkor? Rosszul esik, hogy hazudsz! Ráadásul...aah! Azért én csalódtam benned! Többet néztem ki belőled! - indult kifelé.
      -S-Sajnálom!
      -Nem haragszom! - fordult meg és egy félmosoly húzódott arcára - Nehogy azt hidd. Csak..egy kis szünet kell! Ennyi... - és egyedül hagyott. Inkább ébresztene minden reggel, csak ezt ne kellett volna átélnem! Rohantam vissza a szobába, ahol V vacsorát csinált magának, Hope pedig ágyazott. Taehyungra néztem, de nagyon rosszul éreztem magam. Egyikőjükkel sem akartam lenni. Nem volt más választásom, bezárkóztam a mosdóba.