Egész úton csak vigyorgott, mint a tejbetök. Tényleg van valami gond... Talán rossz kávét ivott? Inkább nem is tippelek. De...azért jó lenne megtudni.
-Baszki! - tette szájához kezét HoSeok - Ki akarjuk várni ezt a sort?
-Ha ilyen korán felkeltem miatta? - vágta rá V.
-Valószínű... - hajtottam le fejem - Miért megyünk inkább fagyizni? Majd később visszajövünk!
-Lehet igazad van Süti. - karolt át oldalról - Van nálam valamennyi pénz - nyúl zsebébe - Vagy nincs... Taehyung hozta a gatyámat...
-Jó, na! Visszaadom. Akkor délben? Talán rövidebb lesz a sor... - álltunk is ki az irgalmatlan hosszú sorból.
Hamar visszaértünk a hotel melletti fagyizóhoz. Méghozzá olasz főzött fagylaltok! Nem is drágák! Nincs is nagy sor!
-V adj pénzt! - pattantam elé tenyeremet kitartva. Belenyúlt zsebébe és előhúzott belőle valamennyi wont. Hm...biztos benne van Hopie-é is - Kösz! - és rohantam is. Vettem magamnak két gombócot. Olcsó és nagyon finom! - HoSeok, te nem veszel?
-De, de add oda a maradék money-t! - nyúlt zsebembe és nem csak hogy kivette a pénzt, de sikeresen ki is fordította.
Taehyung az egyik kis asztalnál üldögélt, telefonjára meredve. Nem igazán nézett máshova, csak rám és HoSeokra. Odamentem hozzá, mert már aggasztott az odafigyelése, meg minden.
-Tae...lehet egy kérdésem? - nyaltam fagyimba.
-Mondd! - zárta le a mobilt. Kisujjával belekanalazott a fagylaltba és egy cuppantás kíséretében ribisen lenyalta róla.
-Mostanában....tök érdekesen viselkedsz... Miért?
-Mert - sóhajtott egyet - furcsa, hogy ti, amikor ebben a három napban láttalak titeket...csókolóztatok. Kedveskedni akartam, hogy szakíts rám időt...nem voltunk már napok óta együtt. Próbáltam természetes lenni, de ezek szerint nem voltam az.
-S-Sajnálom... Csinálunk majd a csúszda után valamit? - kérdeztem a fagyit közelebb tolva hozzá.
-Örülnék neki! - nyalt bele.
-Mi van? Mi van? Mi van? - jött oda Hope fagylalttal.
-Mi lenne? - törölte le száját.
-Nem tudom... - nyalta le a fagyi tetejéről a mázat - Miről beszélgettetek?
-Semmi különösről. - szóltam én is és eszegettem tovább a finomságot.
Egy-két szóváltással befejeztük a nyammogást. Visszanéztünk a csúszda felé és lényegesen rövidebb volt a sor. Beálltunk tehát a végére. Hamarabb, mint gondoltuk, eljutottunk a pénztárhoz, ahol a maradék pénzből ki is jött három jegy. Lepakoltunk és én már rohantam is a nagy, kék csúszda felé. Fedett volt és kanyaros. Ez kell nekem! Szaladtam a lépcső felé, szorosan utánam Taehyung is. Megvártam őt és HoSeokot. Egyszerre csúsztunk le. Volt egy picit kellemetlen pillanat, amikor V elkezdett balra dőlni, lába belém volt akasztva és majdnem megfordultunk. Hopie közben a vállamat fogta hátulról, hadd forogjon ő is. Váratlanul lett vége a kanyargó csúszdának, de valami eszméletlen király volt! Igaz, hogy érkezéskor a fél medencét benyeltem, de akkor is! Mentem még 'párszor'.
Király volt, de egy idő után unalmas is. De leginkább csak a víz benyelése volt az. Meg teljesen átáztam. Szóval pakolásztunk, sütkéreztünk egy rövidet szárítkozás gyanánt a napon és indultunk vissza a hotelba. Felértünk és mint mindig, csak lehánytuk a sarokba a táskákat és indultunk is dolgunkra. HoSeok a mosdóba, Taehyung a hűtőbe, én az ágyba. Hajam hülye szaga és a párnák kellemes illata nem volt a legjobb kombináció. De sebaj, ha J-Hope végzett megyek én is. Egy picit vártam és már mehettem is helyére. Gyors zuhany hajmosással spékelve. Máris könnyebnek érzem magam.
-Nah? Akkor megyünk valamerre sétálni? - lépett közel hozzám Tae.
-Mentek sétálni? - nézett ránk Hope.
-Csak egy kis idő együtt. - szóltam én is.
-Sétafikálunk csak a városban. - szedte össze magát - Akkor? Indulhatunk?
-Persze!
-Sziasztok! - köszönt picit búsan Hope.
-Szia! - hangzott el tőlünk.
Kisétáltunk. Először a város központja felé vettük az irányt, majd az áruházak felé. Nem mentünk be, csak kirakatot nézegettünk és közben mindenről beszélgettünk. Elkeveredtünk egy kis mellékutcába, ahol kb. csak mi voltunk.
-Kookie, kérdezhetek valamit? - fordult velem szembe.
-Persze, mondd!
-Milyen egy pasival csókolózni?
-Hát, jó...vagy hogy érted?
-Öhm....hát úgy, hogy nem érzel semmi olyat, hogy ezt nem kéne, mert ő is...na érted!
-Nem. Miért? Kéne? - nevettem el magam.
-Nem tudom... Deh...kérhetek valamit? - emelte kezét vállamra.
-Aha.
-Ejts bűnbe! Most! - hajolt közel, s suttogta fülembe.
-Ahogy kéred! - susogtam vissza, majd jobb kezem tarkójára került. Közel húztam magamhoz, fejemet elfordítva lágyan ajkaira tapadtam. Bal kezemet hideg karján végig húztam. Nyelve át akart férkőzni számba, engedtem. Mozdulatlanul álltunk egy kis utcácskában egymás ajkán lógva. Elengedtem. - Még! - kérlelt. Gyorsabb volt, így ő csókolt meg engem. - Kook...! Szabad még?
-Utcán vagyunk! Meg...meg nem csak barátok vagyunk? - tértem magamhoz, majd hátráltam.
-Deh..azok vagyunk...de...Kookshii! Olyan kis ellenállhatatlan vagy! Tudod mióta vártam ezt? - jött közelebb. Visszacsöppentem. Mit is tudtam volna erre válaszolni, csak is egy újabb csók. Tarkóját fogtam ismét és fejét úgy tartottam, hogy kényelmesen fölé hajolhassak. Elengedett majd átkarolt vállamnál kinyújtott karokkal. Kezeimet derekára emeltem és úgy néztem szemeibe. Miért érzem csókját ugyanolyan jónak, mint HoSeokét? Mindkettejük iránt nem érezhetek szerelmet... ez nem helyes! De a melegség sem. Még is az lettem!
-Menjünk tovább! - utasítottam a betont bámulva.
-Oké! - felelte, majd farzsebembe csúsztatva bal kezét, elindultunk.
FOLYTATÁST
VálaszTörlés