Az idő hamar elrepült felettünk. Újabb és újabb tornyokat építettünk fel, döntöttünk le. Egyre jobb hangulatom volt, és örültem, hogy hyungommal lehettem. Sok mindenről beszélgettünk. Elmeséltem neki V irritáló ébresztési módszerét és beszámolt, hogy debütkor vele is így szekálódott. Tehát már ketten voltunk. Az idő múlásával kezdett a jenga háttérbe szorulni és inkább egymásra figyeltünk.
-Kook, veled olyan jó beszélgetni! - dőlt ágyam szélének - Érdekes a gondolkodásod! A véleményed a dolgokról...látod? Ezért sem akarunk rendesen felvilágosítani!
-Pedig ma fogtok! De...inkább hagyjuk!
-Te is tudod, nem? - ült közelebb hozzám. Megsimította tarkómat és erre fölnéztem rá. Nem bírtam megállni. Nyakába ugrottam. Valamiért nagyon szükségem volt egy ölelésre. Lassan hátamra emelte kezét és állával vállamba bújt. Szorítottam őt, azt akartam, hogy ne engedjen el. Olyan jó volt a vele töltött idő. -M-Mi az Kookie? Mi a baj? - kérdezte és kezdett elengedni. Én is őt, majd szemeibe néztem.
-Semmi...csak, nagyon jó volt ez a délután!
-Pedig csak jengáztunk! Semmi érdekes nem történt azon kívül...még! - karolt magához.
-M-Még? - néztem csillogó szemeibe. Nem válaszolt, csak mosolygott. Furcsán éreztem magam és jobbnak éreztem, ha teszek valamit. Imitálni akartam, hogy ásítok egyet, de amint kinyitottam számat ő az alkalmat kihasználva rátapasztotta ajkait. Gyomromban apró pillangócskák repkedtek. Mozgatni kezdte ajkait és engedett ölelésén. Kicsiket pislogott, tarkómnál simogatott. Testével egészen távol került tőlem, de még mindig tartott csókunk. Megfogta kezemet és húzni kezdett fölfelé. Néhány apró szüneteléssel csókolózva álltunk fel. Elengedett és szemeimbe nézett. Mosolygott mint mindig. Ismét nem bírtam magammal és erőteljesen átöleltem. Arcára nyomtam egy puszit, majd nagyot sóhajtottam.
-Kookshi! Megmondtam én, hogy tudsz te mindent! - susogta.
-Mindent? Hisz ez csak egy puszi volt!
-De...én belelátok a fejedbe! - kuncogott egyet. Átkaroltam derekánál, és úgy éreztem készen állok. Tehát kezdeményeztem egy csókot. Nem is mondanám csóknak, csak lendületes arc az archoz dőlésnek ajak összeéréssel, de leesett Hopenak, hogy én éppen megcsókolni próbáltam. Viszonozta, majd keze lassan ismét tarkómra tévedve cirógatni kezdte tarkómat. Irtó jól éreztem magam és nem akartam, hogy vége legyen.
-Ebééééééééééd! - harsogta RapMon.
Egyszerre néztünk az ajtóra, majd egymásra. Tudtuk, hogy itt kell abbahagynunk. Hope tehát egy utolsó kis puszit adott és eltűnt. Leültem a sarokba és elgondolkodtam. Nem mosolyogtam még annyit, mint akkor. Nem tudtam felfogni, hogy én mégis mit csináltam, de mégis a legjobban éreztem magam.
-Hahóóóó! JungKook! Gyere ebédelni! - intett nekem V az ajtó mögül.
-Hja...mindjárt megyek, csak....elgondolkodtam! - keltem fel. Megvárt engem és komótosan beértünk a konyhába, ahol mindenki örömteli hangulatban ücsörgött. Megláttam J-Hopet, mellette egy üres székkel és gondoltam, mellé ülök. Széles mosollyal arcán fogadott maga mellé, de a többiek nem értették. Még szép!
-Mi ez a nagy mosoly, gyerekek? - lepődött meg Suga.
-Úúúú, mi történt a szobában? - közeledett vigyorogva Jimin.
-Semmi...csak jengáztunk! - nyúlt kanálért Hopie - Nem kell mindjárt rosszra gondolni!
-Jó, bocsi...csak...kicsit csendben voltatok!
-Mi? Te hallgatóztál? - szálltam be a beszélgetésbe én is.
-N-Nem! - kezdett elvörösödni.
-Uhh-Uhh! Mit hallottál? - kerekedtek ki egy széles mosoly kíséretében V szemei.
-Hyung! Légyszíves!
-Jó-jó! Csak érdekel!
-Ne érdekeljen! - ültettem vissza székébe, amiért már így is eléggé felpörgött.
-De érdekel! Mindenkit érdekel! - büszkélkedett tudásával ChimChim - És most el is mondom! Az volt, hoooooogy, nem tudom! Csak hülyültem. Amúgy nem hallgatóztam!
-Hallgatózni nem szép! - mondta NamJoon.
-Nem is hallgatóztam, de...bocsánat!
-Jó, nincs semmi, csak egy pillanatra megijedtem! - tette szívére kezét Hopi.
Mindenki elengedte füle mellett ezt a rövid párbeszédet és elkezdtünk enni. Nagyon finom volt és jólesett. Már készültem volna szobámba visszatérni, amikor Jin rám szólt.
-Kook, várj egy picit! - fogta meg karomat.
-Mi az?
-Ahm...figyeljetek! Ma felhívott a menedzser, hogy a hétre betervezett európai díjátadó elmarad! - tette homlokára kezét - Baleset történt a helyszínen, állítólag az épület teteje omlott be. De...a lényeg, hogy elkövetkezendő két hétben szabadidőnk lesz!
Jimin nagy mosollyal pattant fel székéről utolsó falatját otthagyva és elkezdett egy helyben örömtáncot járni.
-Aaahj de jó! - örült V - Végre lesz egy kis szabadidő! Húú, de régen hallottam már ezt a szót! De jó lesz! - és ő is elkezdett táncikálni.
-És? Mit tervezünk? - álltam fel a székből és néztem hyungjaim szemébe, bár akiébe tudtam.
-Humm....Menjünk el vidámparkba! - ötletelt Jimin.
-Kivel mennél? - nézett rá Suga.
-Aki velem jön!
-Menjünk! Olyan rég voltam már! - ugrott melléje.
-Oké, valaki még? - tette szét karjait, hátha csatlakozik még valaki hozzájuk.
-Jin? - nézett az említett hyungra NamJoon.
-Menjünk! - engedte el a konyha pultot és RapMonnal együtt odasétált a két vigyorgó hyunghoz.
-Ti nem jöttök? - kérdezte Suga.
-Hát, én azon gondolkoztam, hogy elutazhatnánk, mondjuk...nem is tudom, valahova! - jelentette ki J-Hope
-Hm...valahova? Jól hangzik! - kulcsolta karjára sajátját V - Az hol van?
-Messze! - karoltam át én is a másik oldalról. Kicsit zavarban voltam, de megkönnyebbülésemre Hope lerázta magáról a tapadó Taet.
-Akkor? Megdumáltuk? - nézett végig rajtunk Jin.
-Jaa, meg. - hangzott el majdnem mindenkitől.
Elindultunk szedelőzködni. Előkerestem az utazó táskámat és a szekrény felé vettem az irányt és kihánytam mindent amit csak találtam benne. Nem tudtam hova megyünk, ezért fürdőgatyától kezdve pulóverig pakoltam. Meg amúgy is, kitudja milyen idő lesz. Lassan el is készültem. Úgy éreztem, hogy a táska nehezebb nálam. Lehet elég lesz kevesebb is...
-Hope? Hol vagy? - indultam ki a szobából.
-Itt! - ijesztett meg ajtóm előtt. - Bocsi! Mehetünk?
-Persze! Taehyung?
-Már kint van. - fogta meg táskámat és elindultunk. - Jézus! Mit hozol te?
-Mindent ami....már én sem tudom! Az egész szekrényt!
-Azt hiszem, te az Antarktiszra készülsz! - puszilta meg homlokom.
-Hope...nem itt kéne! - fogtam meg táskákat tartó kezét.
-I-Igazad van, csak...jólesett!
Elmosolyodtam, hogy ennyire szeret. Mármint, hogy a folyosón, ahol bárki jöhet és megláthat minket, megpuszil. Talán lesz köztünk valami? Vagy már van? Mindegy, majd megbeszéljük, ha odaértünk. De hova is?
-Hova is tervezünk mi menni? - kérdeztem felé fordulva, ahogy beszálltunk a taxiba,
-Az meglepi! - kacsintott. Szólt a sofőrnek és elindultunk. V hamar elszundított. Gondolkoztam, hogy befogom az orrát, de taknyos volt és inkább hagytam. Rá-rá nézegettem Hope mosolygós arcára és nem tudtam megállni, hogy ne dőljek rá vállára. Ráhajtotta fejét enyémre és apró csókot adott. A sofőr nagyot pislogott és azt látta jobbnak, ha elnéz a visszapillantó tükörről. Nem nagyon izgatott mit gondol, csak Tae ne egyen most ébren!
-Öhm...srácok! - szólt ránk a taxis - Megérkeztünk!
-Ha? - ébredezett V.
-Kelj fel! - szólt rá Hopi. Fizetett és kiszálltunk.
-Hwáoohw! - nézett szét szemeit dörzsölgetve a nemrég ébredt hyung.
-Meg is jöttünk! - karolt át mindkettőnket Hope.
-Vízi csúszdaaaaa! - örült 'kicsit sem' feltűnően Tae.
-Csak lassan! Előbb telepedjünk le a szállóban! - hozta vissza a valóságba.
Nagyra nyílt szemekkel sétáltunk végig az utcán. Azt hittem, a vízi csúszda gyönyörű, de akkor még nem láttam a hotelt! Bámulatosan gyönyörű város ez! Csak tudnám hova jöttünk...majd megkérdezem, de wow! Szökőkutak a bejáratnál, szép növények, menő kocsik a parkolóban! Az a lágy mályva szín...! Itt akarok maradni! Hope nagyon eltalálta!
-Foglalj szobát! - kérlelte V - Minél hamarabb szét akarok nézni a városban!
Kérésére már szólt is a csajnak, aki a portánál dolgozott. Hamar megkaptuk a szoba kulcsot és siettünk a szoba felé. Nyitottuk az ajtót és Tae bedobta magát a puha, immáron gyűrött ágyba. Ledobtam nehéz táskámat, ami rettenetesen húzta a vállamat és mire észbe kaptam, V már telefonált is.
-Szia Jin! Képzeld, egy rohadt jó helyre jöttünk! Már a hotel maga a mennyország, de van egy király vízi csúszda is! - eldumálgattak. Hopival elkezdtünk kipakolni a hatalmas szekrényekbe. Maga a szoba akkora, mint a tánctermünk! Nagyon durva! Nem tudom mennyibe fájt ez neki, de megérte! Kezdett V is elcsendesülni, abbahagyták a beszélgetést, ahogy mi is a pakolászást.
-Tae! Te nem pakolsz ki? - kérdezte Hope.
-Öööhm...majd ha visszajöttünk! - legyintett, és nyitotta az ajtót.
-Izé...fiúk! - néztem ki az ablakon - Nem hiszem, hogy ma mi bárhova is elmegyünk!
Képes egy nagy vihar tönkre tenni egy ilyen szép várost? Legalábbis a felhőkből ítélve, vihar lesz.
-Neeh! Nem lesz csúszda! - dobta háttal magát az ágyba V.
-Nyugi, olvastam, hogy van a hotelben játékterem! - veregette meg vállát - A földszinten balra--
-Mentem! Sziasztok! - és eltűnt.
-De mennék én is, de még sem! - ültem le unottan. - Nincs erőm!
-Nekem se! Na meg, ki tudja hány A.R.M.Y. bulizik odalent. Szegény V-t szétszedik! - ült le mellém.
-Igazad van! És....mi mit csináljunk?
Nem válaszolt, csak szemembe nézett. Látszott rajta, hogy nagyon akarja! Elindult felém és ledöntött. Kétoldalt megfogta fejemet és megcsókolt. Nyelvét átdugta, egyenletesen táncot járt enyémmel.
-Kook! Én-Én nem bírom! - hajtotta mellkasomra fejét. Kezemet rátettem hátára. Ismét rám nézett és újból megcsókolt. Próbált feltérdelni. Elengedtem vágytól égő ajkait, majd együtt térdeltünk fel. Nyálától fényes számra megint rákapott és megmarkolta pólómat. Nem ellenkeztem. Elkezdte felfelé húzni. Nyakamnál elakadt. Leszakadt ajkaimról és úgy rántotta le rólam a ruhadarabot. Hideg kezeivel végig simított csupasz hátamon, és újabb csókért hajolt. Elkésett, ugyanis megelőztem. Nyakára tapasztottam számat, kulcscsontjáig is elhaladtam. Nagyokat sóhajtott, kicsiket nyögött. Ismét hátra döntött és nadrágomba kapaszkodott. Pontosabban övembe. Kicsit megrántotta és én is felnyögtem.
-No-no! Kevés a hely a gatyában? - mosolygott és próbált szemembe nézni - A kicsi maknae felnőtt! Ez tetszik!
Erre válaszként csak egy csókot adtam neki. Már teljesen elkábultam. Próbáltam megfordulni, hogy én kerüljek felülre. Szerencsére feltűnt neki. Együttműködött. Már én voltam fent. Derekára ültem, és éreztem, hogy neki is 'szűkebb lett a nadrág'. Ráhajoltam testére és megöleltem. Csókokat adtam neki. Élvezte és ennek örültem. Teljesen elvarázsolódtunk egy másik világba. Ami ennek az 'utazásnak' véget vetett, az a kilincs kattanó hangja volt.
-Mi a szar? - V dermedten kiáltott fel az ágy mellett.
-T-Taehyung! Mi csak... - próbált Hopi metegetőzni.
-Ti... Neeeh! Ugye ezt még te sem gondoltad komolyan! Ilyenre ráveszed JungKookot? Te beteg vagy! - próbált nem ránk nézni, de nem ment.
-M-Meg tudjuk magyarázni! - szóltam én is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése